Első lépések Mikulásra/First steps for Santa (2009. december 6.)

Anyáék néha megbeszélik apával, hogy sokkal lustább vagyok, mint a tesóm, és biztosan nem fogok még egy ideig egyedül járni. Nem is értem, az minek. Négykézláb mindenhova remekül és gyorsan el lehet jutni. Ráadásul olyan helyekre is belátok, ahova két lábon nem látnék be. Közben meg Eriknek mondták, és még jó, hogy véletlenül ott füleltem, hogy ha nem vagyunk jók, akkor a Mikulás bácsi nem hoz ajándékot. Így alkottam nekik egy-két lépést, hadd legyenek boldogok tőle. Meg is lett az eredménye! Kaptam is egy csomó ajándékot. Na persze közösen Erikkel, ami viszont már nem olyan jó biznisz, mert úgy kell nála kuncsorogni, hogy adjon egy kicsit a csokimból!

Amúgy pedig elég furcsa dolgok történtek mostanában. Hóesés van az ablakunkon, mikulásbácsik, hóemberek, síelő jegesmedvék, és még ki tudja miféle szerzetek. A legfurább az a Mikulásbácsinak álcázott, karácsonyi zenét sivítozó elmes szerzemény, ami még mozog is, és közben olyan hangot ad, mint az autó. Vártam a kipufogót, de az elmaradt.

Rém rendes rémiszgetés/100% kiddy (2009. november 26.)

Rém rendes gyerek vagyok. Ijesztgetem a szüleimet, de közben nagyon rendes kisfiú vagyok ám, és különben is, ha nem lennék az, úgy is leveszek mindenkit a lábáról. Ha másképp nem, akkor úgy lefárasztom, hogy beleesik az ágyba...

Anya haza akart menni Omához meg Pipi-Papához a múlt héten hétvégén. Hogy gondolhatott ilyet? Három pasi egyedül? Na és a konyhásnéni? Meg az éjszakai rabszolga? Meg a hátvakaró, meg a fürdető, meg nem is tudom még ki? Ha az nincs, akkor anya nem megy sehova. Ezért még egy tüdőgyulladást is bevállalok. Arra ugyan nem számoítottam, hogy ezért megfosztanak a szobácskámtól, és ott kell maradnom egy üvegajtós szobában egy ketreces ágyban. Na ez bünti volt. Még első nap hagyján, bár már akkor is oda kellett csapnom egyet, annak a mosolygós nővérkének, mert megszúrta a kezemet, és bekötözte, és azt úgy hagyta. Nem tudtam vele fogni, meg kapaszkodni, meg szerelni, és még a számba sem tudtam venni azt a bigyót, ami kiállt belőle. Ráadásul időnként hozzákötöttek egy madzagot, amit persze ha megrágcsáltam, kikaptam, és még olyan furcsa, kicsit fájós érzést is csinált a kezemben. Aztán egész éjjel valami másik buta madzagot kellett kerülgetnem álmomban, ami, ha megmozdultam, akkor csipogott, sípolt, berregett, dudált. Tiszta Erik, csak Erik legalább éjjel békén hagy.

Na másnapra azért jobban lettem. Megmutattam ezeknek a jobbra-balra dülöngélős kollégáknak, akik a folyosó többi szobájából kandikáltak ki, hogy nem kell itt az ebédet is elaprózni, és zutty bepakoltam az egész ebédet. Csupán 45 dkg volt a krumplifőzelék csirkével. A nővérke már csak az üres tányért nézegethette. Anya is pályázott néha a kajámra, amit meghagyok, mert neki nem hoztak enni, és apa is csak nagyon későn jött, de hát lecsúszott. Egy fiú ápoló volt, a többi csini csajok. Udvaroltam is nekik, de mindig nagyon siettek. Azért mindig beintegettek nekem az ablakon. Aztán amikor harmadik nap a Doktor nénire jó nagyokat mosolyogtam, és bemutattam, hogy milyen jól tudok a kiságyban fejenállni, azt mondta, hogy másnap mehetünk haza, mert attól fél, hogy kiugrok az ágyból. Hazajöttünk. Nagyon rossz izű orvosságot kell ennem, és fáj tőle a hasam. Nem akartam enni meg inni, erre visszamentünk a kórházba. Nem akartam ott maradni, úgyhogy előkaptam a fejenállós technikát, és már zavartak is haza bennünket. Nap közben anyának megünnepeltük a névnapját. Bár olyan nevet, hogy Anya nem láttam még a naptárban, de hát apa azt mondta, hogy most van, akkor most van. Apával nem vitatkozunk, apának mindig igaza van. Kivéve ha nincs, de akkor is igaza van. Ezt a szabályt Erik is egyre jobban kedveli, saját magára alkalmazza, csak aztán ha szembekerülnek, ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza? Szerintem senki. Én inkább leülök anyával játszani.

Közben meg gondolkodnom kell, mivel ijesztgethetem meg a szüleimet legközelebb, de vigyáznom kell, nehogy túl lőjek a célon.

Kölönprogram heti egyszer/Once a week (2009. november 20.)

Mostanában heti egyszer meglátogatom a doktornénit vagy a doktorbácsit. A héten doktornéni, B héten doktorbácsi. Erről a bacik és vírusok gondoskodnak. A doktorbácsi mindig azt mondja, hogy meg kell várni, amíg betegebb leszek. Aztán hétfőn a doktor néni meg ad gyógyszert. Attól függetlenül járok bölcsibe. Egész jól érzem magam, bár nincs ott Ariane, az óvónénim. Helyette valaki más van.

Mama is itt volt nálunk. Megnézte az új házunkat, és haz is vitte a képeket róla. Sajnos, amióta elment, vissza kellett térni a régi kerékvágásba. Anya nem cipel állandóan. Pedig mamának is - úgy mint omának - elég volt egy mosoly és már kézben is voltam. Kár, hogy elment. Na anyánál nincs olyan trükk, ami beválik. Egyes-egyedül az éjszakai sírás. Félnek, hogy Eriket is felverem, és inkább beengednek az ágyukba. Ott aztán nagyon fincsi. Enyém az egész ágy, anyáék meg kapaszkodhatnak a szélén, mint a denevérek.

Most már mindent megmutatok, hogy mit szeretnék. Néha ugyan nem értik, de többségében érthető vagyok.

Tegnap apa is jól megijesztett. Voltunk fodrászbácsinál. Szerencsére a fodrászbácsi gyorsan és szépen nyír, nem úgy, mint a bátyám. Apa pedig egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ültem az ölében. Egy percre kinéztem az ablakon, és mire visszanéztem, nem apa ölében ültem, hanem egy másik bácsiéban. Habos volt a haja, és az apa hangján beszélt. Aztán kiderült, hogy apa az, csak megmosták a haját. Erre utána is jól megijesztett. Megint eltűnt, de kiderült, hogy megint apa volt, csak levágták a haját rövidre, és a szakálla is eltűnt.

Megkaparintom../That's mine! (2009. november 9.)

"Megkaparintom úgyis!" Ez az új vezérelvem. Ha Erik nem adja mindenféle trükkel lehet próbálkozni. Mosoly, veszekedés, erő. Ez utóbbi néha nem jön be, mert be kell látnom, hogy Erik még mindig erősebb. Így ha két vállra fektet és éppen a fejemen akar végigmászni, akkor megadom magam. Lefekszem, és nagyokat vigyorgok, Vagy abbahagyja, vagy nem. Általában nem. Ilyenkor egy darabig laposodok, aztán hála az égnek a felnőttekis előkerülnek. Szóval, ha az erő nem jön be, akkor jön a csel. Erik egy óvatlan pillanatában elcsenem amit akarok. És aztán spuri a Jappapához, nehogy visszavegye. Először ez jól működő stratégia volt, de most már Erik mindig résen van. A hiszti is csak az első időkben jött be, mert olyankor anya mindig mondta Eriknek, hogy adja ide nekem. De aztán rájött, hogy én szélhámoskodok, mert Erik jétszott vele korábban és inkább ránk hagyja most már. A sublótra simán felmászok Erik ágyára is fel tudom nyomni a nagy potrohomat. Az nagyon szupi. Ott jókat lehet nevetgélni. Persze minél többet eszem, annál dagibb vagyok, és annál megerőltetőbb felmászni. De az evésről akkor sem mondok le! Imádok enni. Az a legjobb. Ezt anya is belátta, mert olyankor csendben vagyok. A napi menüm - apa szerint - sokszor neki is elég lenne. De hát egész éjjel éhezem! Valamikor be kell pótolni. Különben sem akarok én olyan gebe lenni, mint Erik! Reggel 210 ml tej olyan 7 körül. 10-kor már nagyon korog a gyomrom, de általában anya 11-ig elhúzza az időt. Akkor jöna háromfogásos ebéd. Egy 20dgk-s főzelék, egy két sárgarépa párolva plusszban, majd desszertnek egy karamelles puding. 1 órakor már reklamálok a gyümölcsömért. Ez általában egy alma, két körte, egy banán és egy maroknyi keksz meg egy 120 ml-s tejci. Közben kapok Eriktől nasit: almát, csokit, vagy kekszet. Esetleg kenyérhéjat, ha megszán. Öt körül jöhet a vaníliadesszert, végül fürdés után fél nyolc körül a vacsi, 240 ml tejci. Na nyolcra lefáradok ettől az evéstől és reggelig alszom.

Szeretek a levegőn lenni, de most kimondottan utálok kimenni. Hideg van, így anya bepaszíroz az overallba, bele a kocsiba és puff kimegyünk. Én nem mászkálhatok, mert általában sáros a fű, és a cipőt meg nem viselem el a lábamon.Úgyhogy ücsöröghetek és nézhetem, ahogy anya és Erik az igazi bőrfocival játszanak. Na azért annyira nem irritál, hogy elkezdjek járni! Az még veszélyes mutatvány. Nagyot lehet ám esni, és nagyot tud koppani a bababuci! Még Erik is tud nagyokat esni, pedig ő már 3 éve gyakorolja a járást! Szóval biztosabb négy-kézláb. Sokszor úgy megyünk ki a levegőre, hogy anya meg Erik kertészkednek, nekem kitolják a kiságyat és beletesznek. Ott általában elnyom az álom, és nem tudom miféle kis manók jönnek, de mire felébredek, mindig egy isteni finom birkatakaróba sziszizhetek bele. Mostanában már Erikkel fürdök. Egyedül jobb, mert akkor legalább én is játszhatok a cápával, de hát ez nem mindig jön össze. Erik mindig elég gyorsan levetkőzik, aztán már bele is csobban a kádba, meg nekem a víz az arcomba...

A Jappapát megpróbáltam kisajátítani, de Erik nem mindig hagyta. Aztán meg anya túrt ki, és maszíroztatta a hátát. Mindig a legkisebb húzza a rövidebbet. Arról lehet persze vitatkozni, hogy ki a legkisebb ;). Sajnos a Jappapa ugyanolyan hirtelenséggel tűnt el, mint ahogy ideért. Hogy hova lett? Ebben van valami turpisság! És ha nem tudom meg azonnal, abből nagy botrány lesz! Igaz Jappapa? Szégyellem magam - bár nem tudom mit jelent - mert Erik nem mondja meg.

Á! Eszembejutott! Küldtünk a Pipipapának "paplikás" chipset, hogy hamar meggyógyuljon. Biztos elugrott vele a Pipi-papához. Mindjárt itt lesz. Az etetőszékemet is gyorsan elhozták, amikor tegnap Philippe bácsiéknál ebédeltünk. Elmentek, aztán már csöngettek is. A chips meg kisebb, mint az etetőszék, úgyhogy biztos gyorsan megy. Azt nem tudom ugyan, hogy milyen a paplikás chips, csak a paprikásat ismerem, de ha Erik mondja, akkor biztos úgy van. Már csönget is a Jappapa! Várj, megyek, csak szólok anyának, hogy adjon kölcsön lábakat, amik mennek is...

Két nap bölcsi=két hét otthon/2 days creche=2 weeks at home (2009. november 1.)

Holnap mindenkinek szünet van. Mindenszentek meg világítós töknapok. Erik nem megy suliba, úgyhogy jaj nekem... jól meg leszek püfölve. Apa nem megy dolgozni, mert kedden nagyon sokat fog utazni. Megy Daniékhoz, csak előtte beugrik tartani valami okos előadást okos embereknek egy nagy halom furcsa krix-kraxról. Nekem is szünet van, de amúgy sem mennék, mert betegállományban vagyok anyával. Ez az anya! Mindig itthon kell vele maradni, meg elkísérni őt a doktor nénihez. Azt ugyan nem értem, hogy ha egyszer ő beteg, akkor miért az én számban kotorásznak, és miért nekem kell motorozni, meg fura ízű gyógyszereket beszedni, meg rossz szagú orcsöppeket elviselni, de hát anyáért mindent! Na azért a karamellpudingomból nem engedek! Azt még anyáért sem! Amit megehetsz ma, azt nem hagyom holnapra és én eszem meg! Még az alvás ellen is küzdök, ha kajáról van szó.
Még mindig jókat alszom éjjel. Reggel Erikkel együtt kelünk fél hét körül és együtt fekszünk hét körül. Rájöttem, hogy Erik sok olyan dolognak és titoknak tudora, amit én is nagyon szeretnék tudni. Ha ügyes vagyok és ellesem, akkor nekem is megy. Így tanultam meg felmászni a sublót tetejére, az ágyra és kinyitni a konektoron a gyerekzárat. De tudom, hogyan kell a jétékokat elpakolni a dobozba és azt is, hogy mivel lehet anyát a leghamarabb kihozni a sodrából. De mindezek titkos dolgok, Így nem mondhatom el. A járás még nem megy, a cipőt is utálom, és nagy művésze vagyok a vetkőzésnek. Ezt is Eriktől tanultam. Ő is levetkőzik, és bedobja a szennyesbe a ruháit. Na ezt én még nem tudom tökéletesen, de a nadrágot akkor is leveszem, ha a hálózsák a tetején van.
A ruhatáram nagyon gyorsan cserélődik. Anya szerint most 92-es body kell, de egyébként 86-os rucikat hordok. Pacsálni is nagyon szeretek és az új kedvenc játékom a sátrazás. Imádom az olasz kaját, meg a csokit persze, de mindent megrágcsálok és megkóstolok, ami az utamba kerül. Az orrodat is. Azt amúgy is szeretem lecsavargatni! JA! És csak hogy tudd! Mindent kiharcolok, amit csak akarok! Egy csepp könny nélkül!

Anyának pedig nagyon tudok udvarolni. Ha azt akarom, hogy velem foglalkozzon, csak oda kell bújnom. Ha ez nem segít, akkor jön a széles vigyor. Ha ez sem segít, akkor hiszti, na ez tuti nem segít, úgyhogy fejreesés, sírás, és akkor tuti nyertem!

Betegen játékos/ Playng illness (2009. október 1.)

Ma ünneplik anyáék 4 házassági évfordulójukat. Na az nem tudom mi, de biztos jó, mert ezért anya hatalmas csokor rózsát kapott. Olyan nagyot, hogy esernyőnek is elmegy. Ma el kellett mennem bölcsibe, pedig még szívesen vizsgálgattam volna. Csak az a baj, hogy mostanában nem nagyon voltam, mert beteg lettem. Szerintem Erik hozta a bacit, aztán én meg elvittem őket a bölcsibe. Motorozni kellett. Azt nem nagyon csípem, de ha Erik elviseli, akkor én is. Mivel a bölcsiben nem kapok mást, és a pocakom korog, kénytelen vagyok megenni ott a zöldséget. Hogy ezek hogy szeretik a zöld színű kaját. Pedig nekik kellene enni azt egy hétig. Spenót, brokkoli, meg ilyenek.Még jó, hogy anya hétvégén rendeseket ad nekem. Persze a bölcsiben hiába reklamálom a húslevest, vagy inkább berci módon a leveses húst, nem kapok. Nem hatja meg őket se a vicces sírás, se a keserves. Próbálkoztam már a mosolygással is, de nem jött be. Kemény ellenfelek ám a dadusok. Na de egy dologból akkor sem engedek! Nem viselem el, ha becsukják a babarácsot az ajtón, és a Dadus az egyik oldalán én meg a másikon vagyok. Ezt otthon sem csípem. Így kötöttünk egy kompromisszumot az Ariane-nal (ő a dadusom). Kinyitja a kaput, amíg pelenkáz valakit, rámszól, hogy 'Berci, NEEE!' és én leülök a küszöbön és megvárom.

Az oviban a két legjobb barátom Arvid és Adriaan. Adriaan már menni is tud egyedül. Ő mindig nagyon sokat van ott, mert reggel már ott van, amikor megyek, és délután még ott marad,a mikor eljövök. Mindig megbeszéljük, hogy melyik csajnak kell udvarolni, bár sokat nem tehetünk, mert csak két csajszi van a csoportunkban, és az egyik még kis bakfis. A másik Claire. Biztos tetszem neki, mert kölcsönadta a cumiját! Cumiügyileg pedig nem kell szívbajosnak lenni. Az kell és kész. Ha az enyém nincs kéznél, kicsit kihasználom azt, hogy nagy vagyok, és szerzek egyet. De csak azoktól lehet, akiknek ugyanolyan formájú bibi cumijuk van. Az Aventeset nem szeretem. Délután anya jön értem, akkor mindig szedünk egy kis gesztenyét, hogy megsüssük este, aztán megyünk haza.

Otthon jókat játszunk anyával és Erikkel, amíg apa meg nem érkezik. Olyankor Erik általában már alszik, úgyhogy egy fél órára, amíg nem megyek aludni, apa csak az enyém! És ha elég korán kelek, akkor reggel is! Hétvégén kinn voltunk egész nap a kertben. Végre felfedezhettem a füvet is, meg a homokot is. Csak sajnos anyáék nem engedték, hogy megkóstoljam. De viszont bicajoztam. Nagyon tetszik, igaz, a lábam még nem ér le a pedálra, de ahogy Erik mondaná: "TÖK JÓ!" Esténként pedig nézünk mesét. Erik megmutatta nekem a vakondot, nagyon tetszik! Ha pedig nem tudnád kinyitni valamelyik szekrényedet, vagy ablakodat, szólj bátran. Nincs olyan ajtó, és zár, amit ne tudnék kinyitni. Kipakolni meg még jobb móka!

Kedvenc ételem most a provance-i hús tésztával, és a megpucolt egész alma.

Jól érzem magam a bőrömben, és még a betegségnek is van előnye: ott alhatok anyáékkal. Ne csak reggel, de egész éjjel. Ja és már egyedül fel tudok menni a lépcsőn!!!

Első napok a bölcsiben/First days in Creche (2009. szeptember 16.)

Nagyon jókat játszom a bölcsiben. Azt ugyan nem tudom anya hova tűnik olyan hosszú időre és Ariane miért csinálja azokat, amiket anya szokott, de előbb utóbb mindig előkerül az anyukám. A bölcsiben nagyon elfáradok, de azért nem nagyon akarok hazamenni. Mikor hazaárünk uzsonnázunk Erikkel utána pedig jöhet a játék, amíg nem megyünk fürödni. Azt elég nehezen értékelem, ha a kajára várni kell, de a fürdésre nem olyan rossz előkészülődni. Ott a tükörben illegethetem magam, amíg anya levetkőztet, mert persze öltözni, vetkőzni nagyon utálok. Szegény óvónénim azt hitte, csak neki nem vagyok hajlandó öltözni. Nagyon szeretem ezt a nagy kádat, így együtt fürödhetek a tesómmal. Néha ugyan kapok az orromba egy kis habos vizet, de hát ez már meg sem kottyan.

Este lefekvés előtt megvacsizok, és ropogtatom azt a 8 fogamat, ami már kinőtt. Erre anya elég allergiás, mindig rám szól. Ja egyébként pedig a NEM szót ismerem, de nem hallgatok rá. Inkább a NEE az amiről tudom, hogy ha mondják, akkor jobb abbahagyni vagy el sem kezdeni, amit csinálni akartam, mert aztán lesz kapsz.

Most már legalább jól nézek ki a 8 fogammal. Eddig olyan felemásan nőttek. Először az alsó négy, aztán a fölső bal oldali első, meg a jobb oldali harmadik. Most nőtt ki a hézagban a többi :).

Hálózsákban csicsikálok, az jó meleg, hajnalban pedig Erikkel együtt átköltözünk anyáékhoz egy kis szundira még. Utána egy kis játék, aztán rohanás a suliba, oviba....

A múlt héten szereltünk is. Mi pasik. Na jó én csak néztem a hintalovacskából, ahogy Erik és apa szerelik és lakkozzák az új asztalkánkat és székeinket a szobába.

Bölcsis lettem/ In Creche (2009. szeptember 12.)

Most olvastam cseles tesóm irományait. Persze! Féltem a bölcsitől! Ez még idáig igaz is, csakhogy ő mondta, hogy van egy ovónéni, aki dobálja a gyerekeket, meg kiabál, meg gonosz meg ilyenek... aztán amikor beteg lettem, akkor mondta csak, hogy aranyosak. De tényleg azok. Jót játszottam, csak egy kislánytól félek nagyon, aki velem egyidős és magasságban ugyanakkora, szélességben meg kétakkora! Pedig én sem vagyok kicsi. Kilencedik hónapomat töltöm nem sokára, és kétéves rucikat hordok. A pocakomat pedig nagyon szeretem, illetve nem a pocakomat, hanem azt, ha tele van és gömbölyű.

A játékok közül a labda most a kedvencem, négykézláb úgy skerálok, hogy utol sem értek, és mindenhova fel tudok állni. A kötöttséget nem szeretem, sokat hallatom a hangomat, de soha nem sírok. Veszekedni viszont nagyon tudok, ha valami nem úgy van ahogy én szeretném.

Amióta visszajöttünk nagyon sok változás volt. Új szobánk van, de a kiságyat továbbra sem csípem, viszont anyáék mellett nagyon jót tudok aludni. Enni is tudok jó nagyokat. Ma is egy nagy provance-i husit ettem, meg pudingot desszert gyanánt. Egy valami viszont nagyon rossz. Nincs itt Oma. Néha azon a fekete gombos izén hallom a hangját, akkor vigyorgok, meg kiabálok,
hogy felvegyen, de nem jön. Csak a hangja. Nem értem én ezt. Pedig a Nagyi olyan finom nagy kifliket is hozott nekem. Most se Nagyi, se kifli.

A napi rutin megmaradt a régiben. Este 7-kor már alvás van, ás reggel 6-kor kelek. Reggeli után elvisszük Eriket suliba, apát a vonathoz, aztán bevásárlás, főzés, alvás, hami, játék, hami, majd ismét megyünk Erikért a suliba és haza játszani. Este fürdünk, hami jön és lefekvés előtt még játszom apával egyet.

10

9

8

7

6

5

4

3

2

1

Növögetek... / Growing ... (2009. január 23.)

Nem értem a nőket! De komolyan! Ha van egy két kilós súlyfelesleg, azonnal készen vannak, nálam meg anya azon izgul, hogy minidg eleget egyek! Én eszem, csak anya nem tudja mennyit! Mert félóránként éhes vagyok! De tegnap anya számára is világos lett, hogy kellő mennyiségű táplálék jut a pocakba, ugyanis a védőnéni mázsálás után 5800 grammot mért! Ez kb 2 kilós havi súlynövekedést jelent! Ahhoz képest, hogy a normális 40 dkg lenne havonta, nem rossz ugye? Már előtte lévő nap a doktor néni is 5700 grammot mért, de mivel nem beszél jól angolul, anya nem tudta, hogy 5 kg 70 vagy 5 kg 17 dkg-ot mondott! Mindenesetre a 68-as ruhákat már kinőttem!

A pöttyeim is kezdenek elmúlni, és megismerkedtem Lottyval is. Erik mutatta be nekem. Már azt is felfedeztem, ha elég erélyesen használom a lábaimat, akkor mozognak azok az izék a fejem fölött!!! Nagyon izgi, bár néha begurulok rajta! Ilyenkor a tesóm megszán és játszik velem. Mostanában már a szobájába is behív...

Erik figyelmeztetett, hogy anya előszeretettel piszkálja az orromat, meg mindenfélét beletölt! Na ezt már én is tudom, és meglehetősen utálom! De nem nagyon reklamálok, mert utána mindig jön a didi! A kajci pedig nem visszautasítandó dolog! Nem szabad a didivel veszekedni, mert aztán meggondolja magát, és meglóg!