Anyáék néha megbeszélik apával, hogy sokkal lustább vagyok, mint a tesóm, és biztosan nem fogok még egy ideig egyedül járni. Nem is értem, az minek. Négykézláb mindenhova remekül és gyorsan el lehet jutni. Ráadásul olyan helyekre is belátok, ahova két lábon nem látnék be. Közben meg Eriknek mondták, és még jó, hogy véletlenül ott füleltem, hogy ha nem vagyunk jók, akkor a Mikulás bácsi nem hoz ajándékot. Így alkottam nekik egy-két lépést, hadd legyenek boldogok tőle. Meg is lett az eredménye! Kaptam is egy csomó ajándékot. Na persze közösen Erikkel, ami viszont már nem olyan jó biznisz, mert úgy kell nála kuncsorogni, hogy adjon egy kicsit a csokimból!
Amúgy pedig elég furcsa dolgok történtek mostanában. Hóesés van az ablakunkon, mikulásbácsik, hóemberek, síelő jegesmedvék, és még ki tudja miféle szerzetek. A legfurább az a Mikulásbácsinak álcázott, karácsonyi zenét sivítozó elmes szerzemény, ami még mozog is, és közben olyan hangot ad, mint az autó. Vártam a kipufogót, de az elmaradt.
