2008. december 21., vasárnap

Hazamegyünk/ Back home (2008. december 20.)






Ma végre hazajöttünk. Most már pocin kívül is érezhetem az otthon illatát, a családom hangjait - ami néha még kicsit hangos, főleg ha a tesóm apával oroszlánosdit játszik- és nagyon megnyugtató. Kicsit viharos hazatérés volt, mert menet közben besérgultam, és mivel legyengültem didizni sem nagyon akartam, így kaptam valami műdidi féléből tejecskét. Ráadásul bekerültem a szoliba egy éjszakára, ami nagyon jó volt, mert fincsi meleg volt. Nem is fáztam. Az egyetlen baj csak az volt, hogy anya nem volt velem és nagyon hiányzott. De amit felébredtem, telefonáltak neki, és szaladt hozzám. Apa is bejöhetett, de be kellett öltözniük olyan doktor nénis zöld ruhába, mert nagyon sok nálam sokkal kisebb újszülött volt ott. Nem lehetett tudni, hogy mikor tudunk hazamenni. Ráadásul a Doktor néni kétszer meg is szúrt, mert vért vett. NA azt nem csíptem annyira. A fürdetésnél is reklamáltam, de csak addig amíg nem uszigálhattam a meleg vizecskében. Meg össze vissza babajgattak. Egyszer az orromba csöpögtettek, aztán lázat mértek, aztán pelenkáztak, aztán öltöztettek... na ezt nem nagyon szerettem, főleg, mikor mindez egytt volt! Közben anya és az egész ápolónéni gárda azon féaradozott, hogy anyának legyen tejecskéje... minden ebédre barna sört kapott, meg valami cukros lötyit.

Voltak már látogatóim is a családomon kívül! Ingrid néniék megnéztek és szép pipis ajándékot kaptam tőlük. A tesóm is kapott, annak örömére, hogy én megszülettem! Bea néni is volt nálunk a kórházban, vitaminbombával...

Aztán tegnap délben jött a jó hír, hogy még ma hazajöhetünk. Délután jött is értünk apa, Erik és Nagyi. Kaptam útravalóul tejecskét üvegben és életemben először megnézhettem az autónkat, utazhattam benne és találkozhattam a kiságyammal! Otthon szép autós torta várt, anyát virágok apától és Nagyitól. Eriktől egy nagy halom cumisüveget kaptam ajándékba és bevezetett a szobámba. Mindig ad nekem puszit és meg is simogat. Arra pedig mindig elmosolyodok! Én is vittem ajándékot mindenkinek! A tesóm rajzolósat kapott, a többiek meg egy tele pelust meg az első átalvatlan éjszakát! De ez nekem nagyon finom... ahogy kinyitom a szemem, jön a didi. Na jó! Néha méltatalankodni is kell egy kicsit! Tudjátok, két didi van ám. Az egyik finom meleg, de azért nagyon kell dolgozni... el is szoktam fáradni. A másiknak elég ha tátogok, és akkor belecsöpög a számba a tejci. Annak általában apa vagy nagyi hangja van... Ha éppen nem eszek, nem alszom, vagy nem produkálok végterméket, akkor nézelődök. Követem a mozgást és nagyon szeretem a fényeket! A tesóm pedig mondta, hogy nem sokára megérkezik Nagypapa! Azt nem tudom kicsoda, de biztosan szeretni fogom, mert a tesóm nagyon lelkes és ha ő mondja, az biztos úgy is van.

Nagy találkozás! / First impression (2008. december 16.)









Apa sokáig velünk maradt. Lekísért minket abba a szobába, ahol az elkövetkező pár napot anyával tölteni fogjuk. Szép zöld szobában lakunk. Három órán keresztül szopiztam, igaz még semmi nem akar jönni abból a didiből. Kezdek kicsit éhes lenni, de azért sírni nem szeretek! Különben is elég ha annyit mondok, hogy "á" és már kapom is a didit! A didinek olyan anya hangja van. És még énekelni is szokott nekem!

Ma délután meglátogathatott a Nagyi minket! Az ő hangját is ismerem ám! Sokat beszélgetett hozzám, igaz akkor még olyan vizesen szólt hozzám. Este pedig találkoztam a testvéremmel, Erikkel, akit nagyon szeretek. Csomó puszit kaptam tőle. Cserébe jól megijesztettem, nem értette miért sírok! Pedig csak beszélgetni akartam vele! Remélem gyorsan hazamegyünk. Már nagyon éhes vagyok, de nincs erőm enni, mert álmos vagyok. Anya szerint piros lettem. És a szobában olyan hideg is van, pláne, ha kitesznek az ablakba a fényre. Azt mondta a zöld Doktor néni (=gyerekorvos), hogy ott kell napoznom, mert be fogok sárgulni, és igyak vizet! Na háát... tudod mikor! Olyan rossz izű az a víz és ráadásul nem abból a jó szagú, meleg didiből jön, mint amiből semmi nem jön... de egyszer csak majd jön... remélem...

Megérkeztem / I arrived to this world (2008. december 15.)






Sziasztok! Megérkeztem!
Ma, 23:55 perckor 4000 grammal és 53 cm-rel megérkeztem. Anya és apa is jól vannak. Nagyon gyors baba voltam! Este fél kilenckor anyának kicsit integettem belül a pocakban, miután illedelmesen megvártam, hogy apa elmjen a tesómmal az orvoshoz, és utána megvacsorázzanak. Fájdogáltunk egy kicsit. Anya nem is akart bemenni a Doktor nénihez, de az Oma nagyon aggódott, ezért bementünk apával és anyával oda, ahol megszülettem: Heilig Hart Ziekenhuis. Ez Leuvenben van, Belgiumban. Amikor beértünk, anya mondta a szülésznéninek, hogy szerinte mi még hazamennénk, de a szülésznéni azt mondta, hogy mi csak ne menjünk sehova, mert látja anya arcán, hogy meg fogok születni! Behívták a Doktor nénit is! Aztán éppen hogy beért, mire a fejem már kibújt! Három óra alatt megszülettem! Kiméletesen, ügyesen!