Nagyon jókat játszom a bölcsiben. Azt ugyan nem tudom anya hova tűnik olyan hosszú időre és Ariane miért csinálja azokat, amiket anya szokott, de előbb utóbb mindig előkerül az anyukám. A bölcsiben nagyon elfáradok, de azért nem nagyon akarok hazamenni. Mikor hazaárünk uzsonnázunk Erikkel utána pedig jöhet a játék, amíg nem megyünk fürödni. Azt elég nehezen értékelem, ha a kajára várni kell, de a fürdésre nem olyan rossz előkészülődni. Ott a tükörben illegethetem magam, amíg anya levetkőztet, mert persze öltözni, vetkőzni nagyon utálok. Szegény óvónénim azt hitte, csak neki nem vagyok hajlandó öltözni. Nagyon szeretem ezt a nagy kádat, így együtt fürödhetek a tesómmal. Néha ugyan kapok az orromba egy kis habos vizet, de hát ez már meg sem kottyan.
Este lefekvés előtt megvacsizok, és ropogtatom azt a 8 fogamat, ami már kinőtt. Erre anya elég allergiás, mindig rám szól. Ja egyébként pedig a NEM szót ismerem, de nem hallgatok rá. Inkább a NEE az amiről tudom, hogy ha mondják, akkor jobb abbahagyni vagy el sem kezdeni, amit csinálni akartam, mert aztán lesz kapsz.
Most már legalább jól nézek ki a 8 fogammal. Eddig olyan felemásan nőttek. Először az alsó négy, aztán a fölső bal oldali első, meg a jobb oldali harmadik. Most nőtt ki a hézagban a többi :).
Hálózsákban csicsikálok, az jó meleg, hajnalban pedig Erikkel együtt átköltözünk anyáékhoz egy kis szundira még. Utána egy kis játék, aztán rohanás a suliba, oviba....
A múlt héten szereltünk is. Mi pasik. Na jó én csak néztem a hintalovacskából, ahogy Erik és apa szerelik és lakkozzák az új asztalkánkat és székeinket a szobába.
