Ma ünneplik anyáék 4 házassági évfordulójukat. Na az nem tudom mi, de biztos jó, mert ezért anya hatalmas csokor rózsát kapott. Olyan nagyot, hogy esernyőnek is elmegy. Ma el kellett mennem bölcsibe, pedig még szívesen vizsgálgattam volna. Csak az a baj, hogy mostanában nem nagyon voltam, mert beteg lettem. Szerintem Erik hozta a bacit, aztán én meg elvittem őket a bölcsibe. Motorozni kellett. Azt nem nagyon csípem, de ha Erik elviseli, akkor én is. Mivel a bölcsiben nem kapok mást, és a pocakom korog, kénytelen vagyok megenni ott a zöldséget. Hogy ezek hogy szeretik a zöld színű kaját. Pedig nekik kellene enni azt egy hétig. Spenót, brokkoli, meg ilyenek.Még jó, hogy anya hétvégén rendeseket ad nekem. Persze a bölcsiben hiába reklamálom a húslevest, vagy inkább berci módon a leveses húst, nem kapok. Nem hatja meg őket se a vicces sírás, se a keserves. Próbálkoztam már a mosolygással is, de nem jött be. Kemény ellenfelek ám a dadusok. Na de egy dologból akkor sem engedek! Nem viselem el, ha becsukják a babarácsot az ajtón, és a Dadus az egyik oldalán én meg a másikon vagyok. Ezt otthon sem csípem. Így kötöttünk egy kompromisszumot az Ariane-nal (ő a dadusom). Kinyitja a kaput, amíg pelenkáz valakit, rámszól, hogy 'Berci, NEEE!' és én leülök a küszöbön és megvárom.
Az oviban a két legjobb barátom Arvid és Adriaan. Adriaan már menni is tud egyedül. Ő mindig nagyon sokat van ott, mert reggel már ott van, amikor megyek, és délután még ott marad,a mikor eljövök. Mindig megbeszéljük, hogy melyik csajnak kell udvarolni, bár sokat nem tehetünk, mert csak két csajszi van a csoportunkban, és az egyik még kis bakfis. A másik Claire. Biztos tetszem neki, mert kölcsönadta a cumiját! Cumiügyileg pedig nem kell szívbajosnak lenni. Az kell és kész. Ha az enyém nincs kéznél, kicsit kihasználom azt, hogy nagy vagyok, és szerzek egyet. De csak azoktól lehet, akiknek ugyanolyan formájú bibi cumijuk van. Az Aventeset nem szeretem. Délután anya jön értem, akkor mindig szedünk egy kis gesztenyét, hogy megsüssük este, aztán megyünk haza.
Otthon jókat játszunk anyával és Erikkel, amíg apa meg nem érkezik. Olyankor Erik általában már alszik, úgyhogy egy fél órára, amíg nem megyek aludni, apa csak az enyém! És ha elég korán kelek, akkor reggel is! Hétvégén kinn voltunk egész nap a kertben. Végre felfedezhettem a füvet is, meg a homokot is. Csak sajnos anyáék nem engedték, hogy megkóstoljam. De viszont bicajoztam. Nagyon tetszik, igaz, a lábam még nem ér le a pedálra, de ahogy Erik mondaná: "TÖK JÓ!" Esténként pedig nézünk mesét. Erik megmutatta nekem a vakondot, nagyon tetszik! Ha pedig nem tudnád kinyitni valamelyik szekrényedet, vagy ablakodat, szólj bátran. Nincs olyan ajtó, és zár, amit ne tudnék kinyitni. Kipakolni meg még jobb móka!
Kedvenc ételem most a provance-i hús tésztával, és a megpucolt egész alma.
Jól érzem magam a bőrömben, és még a betegségnek is van előnye: ott alhatok anyáékkal. Ne csak reggel, de egész éjjel. Ja és már egyedül fel tudok menni a lépcsőn!!!
