2009. november 26., csütörtök

Rém rendes rémiszgetés/100% kiddy (2009. november 26.)

Rém rendes gyerek vagyok. Ijesztgetem a szüleimet, de közben nagyon rendes kisfiú vagyok ám, és különben is, ha nem lennék az, úgy is leveszek mindenkit a lábáról. Ha másképp nem, akkor úgy lefárasztom, hogy beleesik az ágyba...

Anya haza akart menni Omához meg Pipi-Papához a múlt héten hétvégén. Hogy gondolhatott ilyet? Három pasi egyedül? Na és a konyhásnéni? Meg az éjszakai rabszolga? Meg a hátvakaró, meg a fürdető, meg nem is tudom még ki? Ha az nincs, akkor anya nem megy sehova. Ezért még egy tüdőgyulladást is bevállalok. Arra ugyan nem számoítottam, hogy ezért megfosztanak a szobácskámtól, és ott kell maradnom egy üvegajtós szobában egy ketreces ágyban. Na ez bünti volt. Még első nap hagyján, bár már akkor is oda kellett csapnom egyet, annak a mosolygós nővérkének, mert megszúrta a kezemet, és bekötözte, és azt úgy hagyta. Nem tudtam vele fogni, meg kapaszkodni, meg szerelni, és még a számba sem tudtam venni azt a bigyót, ami kiállt belőle. Ráadásul időnként hozzákötöttek egy madzagot, amit persze ha megrágcsáltam, kikaptam, és még olyan furcsa, kicsit fájós érzést is csinált a kezemben. Aztán egész éjjel valami másik buta madzagot kellett kerülgetnem álmomban, ami, ha megmozdultam, akkor csipogott, sípolt, berregett, dudált. Tiszta Erik, csak Erik legalább éjjel békén hagy.

Na másnapra azért jobban lettem. Megmutattam ezeknek a jobbra-balra dülöngélős kollégáknak, akik a folyosó többi szobájából kandikáltak ki, hogy nem kell itt az ebédet is elaprózni, és zutty bepakoltam az egész ebédet. Csupán 45 dkg volt a krumplifőzelék csirkével. A nővérke már csak az üres tányért nézegethette. Anya is pályázott néha a kajámra, amit meghagyok, mert neki nem hoztak enni, és apa is csak nagyon későn jött, de hát lecsúszott. Egy fiú ápoló volt, a többi csini csajok. Udvaroltam is nekik, de mindig nagyon siettek. Azért mindig beintegettek nekem az ablakon. Aztán amikor harmadik nap a Doktor nénire jó nagyokat mosolyogtam, és bemutattam, hogy milyen jól tudok a kiságyban fejenállni, azt mondta, hogy másnap mehetünk haza, mert attól fél, hogy kiugrok az ágyból. Hazajöttünk. Nagyon rossz izű orvosságot kell ennem, és fáj tőle a hasam. Nem akartam enni meg inni, erre visszamentünk a kórházba. Nem akartam ott maradni, úgyhogy előkaptam a fejenállós technikát, és már zavartak is haza bennünket. Nap közben anyának megünnepeltük a névnapját. Bár olyan nevet, hogy Anya nem láttam még a naptárban, de hát apa azt mondta, hogy most van, akkor most van. Apával nem vitatkozunk, apának mindig igaza van. Kivéve ha nincs, de akkor is igaza van. Ezt a szabályt Erik is egyre jobban kedveli, saját magára alkalmazza, csak aztán ha szembekerülnek, ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza? Szerintem senki. Én inkább leülök anyával játszani.

Közben meg gondolkodnom kell, mivel ijesztgethetem meg a szüleimet legközelebb, de vigyáznom kell, nehogy túl lőjek a célon.

2009. november 19., csütörtök

Kölönprogram heti egyszer/Once a week (2009. november 20.)





Mostanában heti egyszer meglátogatom a doktornénit vagy a doktorbácsit. A héten doktornéni, B héten doktorbácsi. Erről a bacik és vírusok gondoskodnak. A doktorbácsi mindig azt mondja, hogy meg kell várni, amíg betegebb leszek. Aztán hétfőn a doktor néni meg ad gyógyszert. Attól függetlenül járok bölcsibe. Egész jól érzem magam, bár nincs ott Ariane, az óvónénim. Helyette valaki más van.

Mama is itt volt nálunk. Megnézte az új házunkat, és haz is vitte a képeket róla. Sajnos, amióta elment, vissza kellett térni a régi kerékvágásba. Anya nem cipel állandóan. Pedig mamának is - úgy mint omának - elég volt egy mosoly és már kézben is voltam. Kár, hogy elment. Na anyánál nincs olyan trükk, ami beválik. Egyes-egyedül az éjszakai sírás. Félnek, hogy Eriket is felverem, és inkább beengednek az ágyukba. Ott aztán nagyon fincsi. Enyém az egész ágy, anyáék meg kapaszkodhatnak a szélén, mint a denevérek.

Most már mindent megmutatok, hogy mit szeretnék. Néha ugyan nem értik, de többségében érthető vagyok.
Tegnap apa is jól megijesztett. Voltunk fodrászbácsinál. Szerencsére a fodrászbácsi gyorsan és szépen nyír, nem úgy, mint a bátyám. Apa pedig egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ültem az ölében. Egy percre kinéztem az ablakon, és mire visszanéztem, nem apa ölében ültem, hanem egy másik bácsiéban. Habos volt a haja, és az apa hangján beszélt. Aztán kiderült, hogy apa az, csak megmosták a haját. Erre utána is jól megijesztett. Megint eltűnt, de kiderült, hogy megint apa volt, csak levágták a haját rövidre, és a szakálla is eltűnt.

2009. november 9., hétfő

Megkaparintom../That's mine! (2009. november 9.)





"Megkaparintom úgyis!" Ez az új vezérelvem. Ha Erik nem adja mindenféle trükkel lehet próbálkozni. Mosoly, veszekedés, erő. Ez utóbbi néha nem jön be, mert be kell látnom, hogy Erik még mindig erősebb. Így ha két vállra fektet és éppen a fejemen akar végigmászni, akkor megadom magam. Lefekszem, és nagyokat vigyorgok, Vagy abbahagyja, vagy nem. Általában nem. Ilyenkor egy darabig laposodok, aztán hála az égnek a felnőttekis előkerülnek. Szóval, ha az erő nem jön be, akkor jön a csel. Erik egy óvatlan pillanatában elcsenem amit akarok. És aztán spuri a Jappapához, nehogy visszavegye. Először ez jól működő stratégia volt, de most már Erik mindig résen van. A hiszti is csak az első időkben jött be, mert olyankor anya mindig mondta Eriknek, hogy adja ide nekem. De aztán rájött, hogy én szélhámoskodok, mert Erik jétszott vele korábban és inkább ránk hagyja most már. A sublótra simán felmászok Erik ágyára is fel tudom nyomni a nagy potrohomat. Az nagyon szupi. Ott jókat lehet nevetgélni. Persze minél többet eszem, annál dagibb vagyok, és annál megerőltetőbb felmászni. De az evésről akkor sem mondok le! Imádok enni. Az a legjobb. Ezt anya is belátta, mert olyankor csendben vagyok. A napi menüm - apa szerint - sokszor neki is elég lenne. De hát egész éjjel éhezem! Valamikor be kell pótolni. Különben sem akarok én olyan gebe lenni, mint Erik! Reggel 210 ml tej olyan 7 körül. 10-kor már nagyon korog a gyomrom, de általában anya 11-ig elhúzza az időt. Akkor jöna háromfogásos ebéd. Egy 20dgk-s főzelék, egy két sárgarépa párolva plusszban, majd desszertnek egy karamelles puding. 1 órakor már reklamálok a gyümölcsömért. Ez általában egy alma, két körte, egy banán és egy maroknyi keksz meg egy 120 ml-s tejci. Közben kapok Eriktől nasit: almát, csokit, vagy kekszet. Esetleg kenyérhéjat, ha megszán. Öt körül jöhet a vaníliadesszert, végül fürdés után fél nyolc körül a vacsi, 240 ml tejci. Na nyolcra lefáradok ettől az evéstől és reggelig alszom.

Szeretek a levegőn lenni, de most kimondottan utálok kimenni. Hideg van, így anya bepaszíroz az overallba, bele a kocsiba és puff kimegyünk. Én nem mászkálhatok, mert általában sáros a fű, és a cipőt meg nem viselem el a lábamon.Úgyhogy ücsöröghetek és nézhetem, ahogy anya és Erik az igazi bőrfocival játszanak. Na azért annyira nem irritál, hogy elkezdjek járni! Az még veszélyes mutatvány. Nagyot lehet ám esni, és nagyot tud koppani a bababuci! Még Erik is tud nagyokat esni, pedig ő már 3 éve gyakorolja a járást! Szóval biztosabb négy-kézláb. Sokszor úgy megyünk ki a levegőre, hogy anya meg Erik kertészkednek, nekem kitolják a kiságyat és beletesznek. Ott általában elnyom az álom, és nem tudom miféle kis manók jönnek, de mire felébredek, mindig egy isteni finom birkatakaróba sziszizhetek bele. Mostanában már Erikkel fürdök. Egyedül jobb, mert akkor legalább én is játszhatok a cápával, de hát ez nem mindig jön össze. Erik mindig elég gyorsan levetkőzik, aztán már bele is csobban a kádba, meg nekem a víz az arcomba...

A Jappapát megpróbáltam kisajátítani, de Erik nem mindig hagyta. Aztán meg anya túrt ki, és maszíroztatta a hátát. Mindig a legkisebb húzza a rövidebbet. Arról lehet persze vitatkozni, hogy ki a legkisebb ;). Sajnos a Jappapa ugyanolyan hirtelenséggel tűnt el, mint ahogy ideért. Hogy hova lett? Ebben van valami turpisság! És ha nem tudom meg azonnal, abből nagy botrány lesz! Igaz Jappapa? Szégyellem magam - bár nem tudom mit jelent - mert Erik nem mondja meg.

Á! Eszembejutott! Küldtünk a Pipipapának "paplikás" chipset, hogy hamar meggyógyuljon. Biztos elugrott vele a Pipi-papához. Mindjárt itt lesz. Az etetőszékemet is gyorsan elhozták, amikor tegnap Philippe bácsiéknál ebédeltünk. Elmentek, aztán már csöngettek is. A chips meg kisebb, mint az etetőszék, úgyhogy biztos gyorsan megy. Azt nem tudom ugyan, hogy milyen a paplikás chips, csak a paprikásat ismerem, de ha Erik mondja, akkor biztos úgy van. Már csönget is a Jappapa! Várj, megyek, csak szólok anyának, hogy adjon kölcsön lábakat, amik mennek is...

2009. november 1., vasárnap

Két nap bölcsi=két hét otthon/2 days creche=2 weeks at home (2009. november 1.)







Holnap mindenkinek szünet van. Mindenszentek meg világítós töknapok. Erik nem megy suliba, úgyhogy jaj nekem... jól meg leszek püfölve. Apa nem megy dolgozni, mert kedden nagyon sokat fog utazni. Megy Daniékhoz, csak előtte beugrik tartani valami okos előadást okos embereknek egy nagy halom furcsa krix-kraxról. Nekem is szünet van, de amúgy sem mennék, mert betegállományban vagyok anyával. Ez az anya! Mindig itthon kell vele maradni, meg elkísérni őt a doktor nénihez. Azt ugyan nem értem, hogy ha egyszer ő beteg, akkor miért az én számban kotorásznak, és miért nekem kell motorozni, meg fura ízű gyógyszereket beszedni, meg rossz szagú orcsöppeket elviselni, de hát anyáért mindent! Na azért a karamellpudingomból nem engedek! Azt még anyáért sem! Amit megehetsz ma, azt nem hagyom holnapra és én eszem meg! Még az alvás ellen is küzdök, ha kajáról van szó.
Még mindig jókat alszom éjjel. Reggel Erikkel együtt kelünk fél hét körül és együtt fekszünk hét körül. Rájöttem, hogy Erik sok olyan dolognak és titoknak tudora, amit én is nagyon szeretnék tudni. Ha ügyes vagyok és ellesem, akkor nekem is megy. Így tanultam meg felmászni a sublót tetejére, az ágyra és kinyitni a konektoron a gyerekzárat. De tudom, hogyan kell a jétékokat elpakolni a dobozba és azt is, hogy mivel lehet anyát a leghamarabb kihozni a sodrából. De mindezek titkos dolgok, Így nem mondhatom el. A járás még nem megy, a cipőt is utálom, és nagy művésze vagyok a vetkőzésnek. Ezt is Eriktől tanultam. Ő is levetkőzik, és bedobja a szennyesbe a ruháit. Na ezt én még nem tudom tökéletesen, de a nadrágot akkor is leveszem, ha a hálózsák a tetején van.
A ruhatáram nagyon gyorsan cserélődik. Anya szerint most 92-es body kell, de egyébként 86-os rucikat hordok. Pacsálni is nagyon szeretek és az új kedvenc játékom a sátrazás. Imádom az olasz kaját, meg a csokit persze, de mindent megrágcsálok és megkóstolok, ami az utamba kerül. Az orrodat is. Azt amúgy is szeretem lecsavargatni! JA! És csak hogy tudd! Mindent kiharcolok, amit csak akarok! Egy csepp könny nélkül!

Anyának pedig nagyon tudok udvarolni. Ha azt akarom, hogy velem foglalkozzon, csak oda kell bújnom. Ha ez nem segít, akkor jön a széles vigyor. Ha ez sem segít, akkor hiszti, na ez tuti nem segít, úgyhogy fejreesés, sírás, és akkor tuti nyertem!