2009. november 26., csütörtök

Rém rendes rémiszgetés/100% kiddy (2009. november 26.)

Rém rendes gyerek vagyok. Ijesztgetem a szüleimet, de közben nagyon rendes kisfiú vagyok ám, és különben is, ha nem lennék az, úgy is leveszek mindenkit a lábáról. Ha másképp nem, akkor úgy lefárasztom, hogy beleesik az ágyba...

Anya haza akart menni Omához meg Pipi-Papához a múlt héten hétvégén. Hogy gondolhatott ilyet? Három pasi egyedül? Na és a konyhásnéni? Meg az éjszakai rabszolga? Meg a hátvakaró, meg a fürdető, meg nem is tudom még ki? Ha az nincs, akkor anya nem megy sehova. Ezért még egy tüdőgyulladást is bevállalok. Arra ugyan nem számoítottam, hogy ezért megfosztanak a szobácskámtól, és ott kell maradnom egy üvegajtós szobában egy ketreces ágyban. Na ez bünti volt. Még első nap hagyján, bár már akkor is oda kellett csapnom egyet, annak a mosolygós nővérkének, mert megszúrta a kezemet, és bekötözte, és azt úgy hagyta. Nem tudtam vele fogni, meg kapaszkodni, meg szerelni, és még a számba sem tudtam venni azt a bigyót, ami kiállt belőle. Ráadásul időnként hozzákötöttek egy madzagot, amit persze ha megrágcsáltam, kikaptam, és még olyan furcsa, kicsit fájós érzést is csinált a kezemben. Aztán egész éjjel valami másik buta madzagot kellett kerülgetnem álmomban, ami, ha megmozdultam, akkor csipogott, sípolt, berregett, dudált. Tiszta Erik, csak Erik legalább éjjel békén hagy.

Na másnapra azért jobban lettem. Megmutattam ezeknek a jobbra-balra dülöngélős kollégáknak, akik a folyosó többi szobájából kandikáltak ki, hogy nem kell itt az ebédet is elaprózni, és zutty bepakoltam az egész ebédet. Csupán 45 dkg volt a krumplifőzelék csirkével. A nővérke már csak az üres tányért nézegethette. Anya is pályázott néha a kajámra, amit meghagyok, mert neki nem hoztak enni, és apa is csak nagyon későn jött, de hát lecsúszott. Egy fiú ápoló volt, a többi csini csajok. Udvaroltam is nekik, de mindig nagyon siettek. Azért mindig beintegettek nekem az ablakon. Aztán amikor harmadik nap a Doktor nénire jó nagyokat mosolyogtam, és bemutattam, hogy milyen jól tudok a kiságyban fejenállni, azt mondta, hogy másnap mehetünk haza, mert attól fél, hogy kiugrok az ágyból. Hazajöttünk. Nagyon rossz izű orvosságot kell ennem, és fáj tőle a hasam. Nem akartam enni meg inni, erre visszamentünk a kórházba. Nem akartam ott maradni, úgyhogy előkaptam a fejenállós technikát, és már zavartak is haza bennünket. Nap közben anyának megünnepeltük a névnapját. Bár olyan nevet, hogy Anya nem láttam még a naptárban, de hát apa azt mondta, hogy most van, akkor most van. Apával nem vitatkozunk, apának mindig igaza van. Kivéve ha nincs, de akkor is igaza van. Ezt a szabályt Erik is egyre jobban kedveli, saját magára alkalmazza, csak aztán ha szembekerülnek, ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza? Szerintem senki. Én inkább leülök anyával játszani.

Közben meg gondolkodnom kell, mivel ijesztgethetem meg a szüleimet legközelebb, de vigyáznom kell, nehogy túl lőjek a célon.

Nincsenek megjegyzések: