Ha én beszélni tudnék.../Talking, but not speaking (2010. november 30.)

Én úgy de úgy szeretnék beszélni! De hát nem tudok... egy két szó megy már, és a felnőttek anya vagy apa fordításában megértik, hogy mit csücsörítek, de ezek a szavak csak nem akarnak gombócosodni a nyelvemen! Szerencsére anya tudja, hogy mi a különbség a "kaka" és a "kak a" és nem cseréli össze a peluscserét a reggeli kakómmal! Azt is tudják családhű híveim, hogy a "Hm ööm, eltüntöt" azt jelenti, hogy leesett és eltörött. És Oma is kiválóan megértette, hogy csöndben kell lenni, mert nagypapa alszik: "Pszt, Mapapa csicsi". Mindez az erőfeszítés hiába, ha nem tudom elmagyarázni az Óvónéninek, hogy azért ütöttem a dobverővel a kisfiú orrára, mert elvette tőlem a dobot. Erre beállítottak a sarokba! Anya sem volt túl boldog! De a Keresztmamám büszke volt rám, hogy így meg tudom magam védeni! Erik szerint is ügyes vagyok! Majd meglátom mit teszek. Azt nem szeretem, ha elvesznek tőlem valamit, de azt sem szeretem, ha anya szomorú, úgyhogy inkább nem vagyok rossz.

Nem régen be kellett mennünk a kórházba. Egyszer csak nem jól voltam, és anya felkapott és beszaladtunk a doktor bácsihoz. Ő meg közölte, hogy nem mehetek haza. Gondoltam nem baj, mert anya úgy is olyan sokat dolgozik, legalábbb tölt velem egy kis időt. Benn is maradt velem, és csak akkor dolgozott, amikor aludtam. A betegség hamar elmúlt, de azóta sem tudják mi volt az. Azóta már nagyon sokat jártam bölcsibe, és azóta is folyamatosan pótolom az elvesztett dekagrammokat. Igaz már körülbelöl az ötszörösét felszedtem, de jobb ha felkészülünk a rosszabb időkre. Sosem lehet tudni. Ezért néha előfordul, hogy megéhezek álmomban. Anya próbálta elsikkasztani az éjjeli vacsorát, de belátta, hogy hamarabb visszaalszik mindenki, ha Berci pocakja tele van! Ilyenkor általában Jappapa csinál gyorsan nekem egy kakaót. Anya ugyanis éjjel lepasszol a Jappapához! A kedvenc kajcim a kolbász, meg a párizsi, a csemege uborka és természetesen a csokoládé minden formában, méretben és kiadásban. Igaza van Gombóc Artúrnak! Nem régen itt jártak anya kollegái. Velük is sokáig mulattam, és nem szóltak rám anyáék, hogy ne egyek annyit. A néniknek pedig jó volt udvarolni, mert akkor mindig kaptam egy falatka csokit....