Hazajöttem a bölcsiből, anya elolvasta a füzetemet és nagy üdvrivalgás fogadott! Anya és Oma úgy örültek a hírnek, hogy én bilizek, mintha nem is tudom mit hallottak volna! Hát gondoltam, ha ez ennyire nagy boldogság, akkor legyen! Úgyhogy az éjszakákat leszámítva már nem nagyon volt rajtam pelenka. Apa és Oma a cumi mentességi gyakorlatokba is belefogott. Na ez egy kicsit nehezebben megy, és azt nem is szeretem annyira. De ha eljátszom valamivel, akkor nem is hiányzik olyan nagyon. Erik legója igazán különösen érdekes, csak azt meg ógy kell elcsenni.
Amikor Nagyiékkal hazamentünk Esztergomba, akkor megünnepeltük a szülinapomat, aztán Miklóson kötöttünk ki. Ez jó móka volt, csak hogy anyát és apát hiába vártam nem jöttek. Pedig éjjel is megnéztem őket. Nem voltak sehol sem. Aztán megtaláltam anyát a falon egy képen, de az nem beszél hozzám, így csak a Mamával tárgyaltuk meg apa meg anya dolgát a fénykép előtt.
Sokat kellett várnom. Voltam doktor néninél is közben. Akkor egyszer csak a délutáni sziesztából felébredtem és ott voltak! Kismaciként mentünk együtt Esztergomba, és onnantól kezdve anyát egy percre sem tévesztettem szem elől, nehogy megint eltűnjön! Jött a Jézuska, versenyautót is hozott, azzal játszottam, aztán találkoztunk Daniékkal is, és akkor anya mondta nekem, hogy el kell mennie pápá. Nem akartam, de Dani csokija nagyon csábító volt. Most apával vagyunk meg Mamáékkal, és minden reggel felhívjuk anyát telefonon, meghallgatjuk, hogy nem veszett-e el, és akkor minden jó. Még egyet- kettőt alszunk és megyünk vissza anyához, de addig még sokat játszunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése