Anya az eltűnés világbajnoka/ Mummy is gone (2010. december 28.)

Hazajöttem a bölcsiből, anya elolvasta a füzetemet és nagy üdvrivalgás fogadott! Anya és Oma úgy örültek a hírnek, hogy én bilizek, mintha nem is tudom mit hallottak volna! Hát gondoltam, ha ez ennyire nagy boldogság, akkor legyen! Úgyhogy az éjszakákat leszámítva már nem nagyon volt rajtam pelenka. Apa és Oma a cumi mentességi gyakorlatokba is belefogott. Na ez egy kicsit nehezebben megy, és azt nem is szeretem annyira. De ha eljátszom valamivel, akkor nem is hiányzik olyan nagyon. Erik legója igazán különösen érdekes, csak azt meg ógy kell elcsenni.

Amikor Nagyiékkal hazamentünk Esztergomba, akkor megünnepeltük a szülinapomat, aztán Miklóson kötöttünk ki. Ez jó móka volt, csak hogy anyát és apát hiába vártam nem jöttek. Pedig éjjel is megnéztem őket. Nem voltak sehol sem. Aztán megtaláltam anyát a falon egy képen, de az nem beszél hozzám, így csak a Mamával tárgyaltuk meg apa meg anya dolgát a fénykép előtt.

Sokat kellett várnom. Voltam doktor néninél is közben. Akkor egyszer csak a délutáni sziesztából felébredtem és ott voltak! Kismaciként mentünk együtt Esztergomba, és onnantól kezdve anyát egy percre sem tévesztettem szem elől, nehogy megint eltűnjön! Jött a Jézuska, versenyautót is hozott, azzal játszottam, aztán találkoztunk Daniékkal is, és akkor anya mondta nekem, hogy el kell mennie pápá. Nem akartam, de Dani csokija nagyon csábító volt. Most apával vagyunk meg Mamáékkal, és minden reggel felhívjuk anyát telefonon, meghallgatjuk, hogy nem veszett-e el, és akkor minden jó. Még egyet- kettőt alszunk és megyünk vissza anyához, de addig még sokat játszunk!

Ha én beszélni tudnék.../Talking, but not speaking (2010. november 30.)

Én úgy de úgy szeretnék beszélni! De hát nem tudok... egy két szó megy már, és a felnőttek anya vagy apa fordításában megértik, hogy mit csücsörítek, de ezek a szavak csak nem akarnak gombócosodni a nyelvemen! Szerencsére anya tudja, hogy mi a különbség a "kaka" és a "kak a" és nem cseréli össze a peluscserét a reggeli kakómmal! Azt is tudják családhű híveim, hogy a "Hm ööm, eltüntöt" azt jelenti, hogy leesett és eltörött. És Oma is kiválóan megértette, hogy csöndben kell lenni, mert nagypapa alszik: "Pszt, Mapapa csicsi". Mindez az erőfeszítés hiába, ha nem tudom elmagyarázni az Óvónéninek, hogy azért ütöttem a dobverővel a kisfiú orrára, mert elvette tőlem a dobot. Erre beállítottak a sarokba! Anya sem volt túl boldog! De a Keresztmamám büszke volt rám, hogy így meg tudom magam védeni! Erik szerint is ügyes vagyok! Majd meglátom mit teszek. Azt nem szeretem, ha elvesznek tőlem valamit, de azt sem szeretem, ha anya szomorú, úgyhogy inkább nem vagyok rossz.

Nem régen be kellett mennünk a kórházba. Egyszer csak nem jól voltam, és anya felkapott és beszaladtunk a doktor bácsihoz. Ő meg közölte, hogy nem mehetek haza. Gondoltam nem baj, mert anya úgy is olyan sokat dolgozik, legalábbb tölt velem egy kis időt. Benn is maradt velem, és csak akkor dolgozott, amikor aludtam. A betegség hamar elmúlt, de azóta sem tudják mi volt az. Azóta már nagyon sokat jártam bölcsibe, és azóta is folyamatosan pótolom az elvesztett dekagrammokat. Igaz már körülbelöl az ötszörösét felszedtem, de jobb ha felkészülünk a rosszabb időkre. Sosem lehet tudni. Ezért néha előfordul, hogy megéhezek álmomban. Anya próbálta elsikkasztani az éjjeli vacsorát, de belátta, hogy hamarabb visszaalszik mindenki, ha Berci pocakja tele van! Ilyenkor általában Jappapa csinál gyorsan nekem egy kakaót. Anya ugyanis éjjel lepasszol a Jappapához! A kedvenc kajcim a kolbász, meg a párizsi, a csemege uborka és természetesen a csokoládé minden formában, méretben és kiadásban. Igaza van Gombóc Artúrnak! Nem régen itt jártak anya kollegái. Velük is sokáig mulattam, és nem szóltak rám anyáék, hogy ne egyek annyit. A néniknek pedig jó volt udvarolni, mert akkor mindig kaptam egy falatka csokit....

Ennym/ Its mine! (2010. augusztus 30.)

Mielőtt meggyanúsítaná valaki az anyukámat, hogy valamit elírt a címben, nem írt el semmit. Én így mondom azt, hogy valami az enyém. Most a Jappapa az enyém! Visszajöttünk Leuvenbe, és egyedül ő az aki megszán. Felvesz, ha "ö-ö" és nyújtom felé a karomat, mindig ad enni, és értem jön a bölcsibe. Na azt azért meggondolom, hogy megbocsátom-e neki, hogy ő az aki reggel ott is hagy!

Na jó, nem olyan rossz a bölcsi! De ez titok! Ezt nem szabad megmondani Mapapának (Jappapa), mert akkor nem jön értem olyan korán. Így a bűntudat, meg az a fej amit vágok gyorsan visszavezényeli! Egyébként pedig jól működő stratégia, hogy mindenre azt mondom, hogy az enyém. Ha nem szólnak semmit, akkor az enyém. Aki még nem ismer, az pedig rám hagyja. Ha viszont anya vagy apa mondja, hogy nem, az nem Bercié, hanem valaki másé, akkor nem próbálkozom tovább.

Most, hogy visszajöttünk Leuvenbe, már nem kell kiságyban aludnom. Megkaptam Erik ágyát, mert ő meg kapott másikat. Így szabadon járok kelek, és nem kell olyan nagy erőfeszítést tennem, ha ki akarok jönni az ágyamból.

Ki vagy be? / In or out? (2010. augusztus 19,)

Elmentünk ahhoz a sok vízhez. Erik azt mondja, hogy Görögországban voltunk. De azt is mondja, hogy ott 199 autónak felfelé nyílt az ajtaja, azt meg ki hiszi el? A sok sok vízbe nem akartam bemmeni. A medi bíztatóbb volt. Aztán rájöttem, hogy az jó, és akkor meg állandóan ki kellett jönni. Anya mindig azt mondogatta, hogy lila a szám. Nem akartam mondani, hogy az csak attól van, hogy túlméreteztem a homokvacsorát, mert akkor meg azért kapok ki. Inkább ráhagytam.

Futni pedig még jobb dolog, mint evezni a víz tetején. Azért a hullámokban apa mellett biztonságosabb. Anya ölében mindig a szemembe csapott a víz. Egyébként figyelmetekbe ajánlom azt a nagy vizet! Nagyon finom.