Berci világa/ The world of Bernat

Anya az eltűnés világbajnoka/ Mummy is gone (2010. december 28.)

2010-12-28T15:39:00.007+01:00

Hazajöttem a bölcsiből, anya elolvasta a füzetemet és nagy üdvrivalgás fogadott! Anya és Oma úgy örültek a hírnek, hogy én bilizek, mintha nem is tudom mit hallottak volna! Hát gondoltam, ha ez ennyire nagy boldogság, akkor legyen! Úgyhogy az éjszakákat leszámítva már nem nagyon volt rajtam pelenka. Apa és Oma a cumi mentességi gyakorlatokba is belefogott. Na ez egy kicsit nehezebben megy, és azt nem is szeretem annyira. De ha eljátszom valamivel, akkor nem is hiányzik olyan nagyon. Erik legója igazán különösen érdekes, csak azt meg ógy kell elcsenni.

Amikor Nagyiékkal hazamentünk Esztergomba, akkor megünnepeltük a szülinapomat, aztán Miklóson kötöttünk ki. Ez jó móka volt, csak hogy anyát és apát hiába vártam nem jöttek. Pedig éjjel is megnéztem őket. Nem voltak sehol sem. Aztán megtaláltam anyát a falon egy képen, de az nem beszél hozzám, így csak a Mamával tárgyaltuk meg apa meg anya dolgát a fénykép előtt.

Sokat kellett várnom. Voltam doktor néninél is közben. Akkor egyszer csak a délutáni sziesztából felébredtem és ott voltak! Kismaciként mentünk együtt Esztergomba, és onnantól kezdve anyát egy percre sem tévesztettem szem elől, nehogy megint eltűnjön! Jött a Jézuska, versenyautót is hozott, azzal játszottam, aztán találkoztunk Daniékkal is, és akkor anya mondta nekem, hogy el kell mennie pápá. Nem akartam, de Dani csokija nagyon csábító volt. Most apával vagyunk meg Mamáékkal, és minden reggel felhívjuk anyát telefonon, meghallgatjuk, hogy nem veszett-e el, és akkor minden jó. Még egyet- kettőt alszunk és megyünk vissza anyához, de addig még sokat játszunk!

Ha én beszélni tudnék.../Talking, but not speaking (2010. november 30.)

2010-12-28T15:35:00.008+01:00

Én úgy de úgy szeretnék beszélni! De hát nem tudok... egy két szó megy már, és a felnőttek anya vagy apa fordításában megértik, hogy mit csücsörítek, de ezek a szavak csak nem akarnak gombócosodni a nyelvemen! Szerencsére anya tudja, hogy mi a különbség a "kaka" és a "kak a" és nem cseréli össze a peluscserét a reggeli kakómmal! Azt is tudják családhű híveim, hogy a "Hm ööm, eltüntöt" azt jelenti, hogy leesett és eltörött. És Oma is kiválóan megértette, hogy csöndben kell lenni, mert nagypapa alszik: "Pszt, Mapapa csicsi". Mindez az erőfeszítés hiába, ha nem tudom elmagyarázni az Óvónéninek, hogy azért ütöttem a dobverővel a kisfiú orrára, mert elvette tőlem a dobot. Erre beállítottak a sarokba! Anya sem volt túl boldog! De a Keresztmamám büszke volt rám, hogy így meg tudom magam védeni! Erik szerint is ügyes vagyok! Majd meglátom mit teszek. Azt nem szeretem, ha elvesznek tőlem valamit, de azt sem szeretem, ha anya szomorú, úgyhogy inkább nem vagyok rossz.

Nem régen be kellett mennünk a kórházba. Egyszer csak nem jól voltam, és anya felkapott és beszaladtunk a doktor bácsihoz. Ő meg közölte, hogy nem mehetek haza. Gondoltam nem baj, mert anya úgy is olyan sokat dolgozik, legalábbb tölt velem egy kis időt. Benn is maradt velem, és csak akkor dolgozott, amikor aludtam. A betegség hamar elmúlt, de azóta sem tudják mi volt az. Azóta már nagyon sokat jártam bölcsibe, és azóta is folyamatosan pótolom az elvesztett dekagrammokat. Igaz már körülbelöl az ötszörösét felszedtem, de jobb ha felkészülünk a rosszabb időkre. Sosem lehet tudni. Ezért néha előfordul, hogy megéhezek álmomban. Anya próbálta elsikkasztani az éjjeli vacsorát, de belátta, hogy hamarabb visszaalszik mindenki, ha Berci pocakja tele van! Ilyenkor általában Jappapa csinál gyorsan nekem egy kakaót. Anya ugyanis éjjel lepasszol a Jappapához! A kedvenc kajcim a kolbász, meg a párizsi, a csemege uborka és természetesen a csokoládé minden formában, méretben és kiadásban. Igaza van Gombóc Artúrnak! Nem régen itt jártak anya kollegái. Velük is sokáig mulattam, és nem szóltak rám anyáék, hogy ne egyek annyit. A néniknek pedig jó volt udvarolni, mert akkor mindig kaptam egy falatka csokit....

Ennym/ Its mine! (2010. augusztus 30.)

2010-08-26T14:36:00.004+02:00

Mielőtt meggyanúsítaná valaki az anyukámat, hogy valamit elírt a címben, nem írt el semmit. Én így mondom azt, hogy valami az enyém. Most a Jappapa az enyém! Visszajöttünk Leuvenbe, és egyedül ő az aki megszán. Felvesz, ha "ö-ö" és nyújtom felé a karomat, mindig ad enni, és értem jön a bölcsibe. Na azt azért meggondolom, hogy megbocsátom-e neki, hogy ő az aki reggel ott is hagy!

Na jó, nem olyan rossz a bölcsi! De ez titok! Ezt nem szabad megmondani Mapapának (Jappapa), mert akkor nem jön értem olyan korán. Így a bűntudat, meg az a fej amit vágok gyorsan visszavezényeli! Egyébként pedig jól működő stratégia, hogy mindenre azt mondom, hogy az enyém. Ha nem szólnak semmit, akkor az enyém. Aki még nem ismer, az pedig rám hagyja. Ha viszont anya vagy apa mondja, hogy nem, az nem Bercié, hanem valaki másé, akkor nem próbálkozom tovább.

Most, hogy visszajöttünk Leuvenbe, már nem kell kiságyban aludnom. Megkaptam Erik ágyát, mert ő meg kapott másikat. Így szabadon járok kelek, és nem kell olyan nagy erőfeszítést tennem, ha ki akarok jönni az ágyamból.

Ki vagy be? / In or out? (2010. augusztus 19,)

2010-08-26T14:31:00.010+02:00

Elmentünk ahhoz a sok vízhez. Erik azt mondja, hogy Görögországban voltunk. De azt is mondja, hogy ott 199 autónak felfelé nyílt az ajtaja, azt meg ki hiszi el? A sok sok vízbe nem akartam bemmeni. A medi bíztatóbb volt. Aztán rájöttem, hogy az jó, és akkor meg állandóan ki kellett jönni. Anya mindig azt mondogatta, hogy lila a szám. Nem akartam mondani, hogy az csak attól van, hogy túlméreteztem a homokvacsorát, mert akkor meg azért kapok ki. Inkább ráhagytam.

Futni pedig még jobb dolog, mint evezni a víz tetején. Azért a hullámokban apa mellett biztonságosabb. Anya ölében mindig a szemembe csapott a víz. Egyébként figyelmetekbe ajánlom azt a nagy vizet! Nagyon finom.

Vászoly (2010. augusztus 11.)

2010-08-26T14:28:00.009+02:00

Még jó, hogy három ilyen szép kislány vesz körül minket Vászolyban! Niki az enyém, Adri Eriké, Annát meg nem lehet megkörnyékezni, mert mindig van ott valami felnőtt! Aztán lássuk be, jobb a Janival nem ujjat húzni! Van nagy seprűje!

Oma mákos sütije/ Poppyseed smile (2010. július 31.)

2010-08-26T14:17:00.007+02:00

Túlvészeltem a tesómat, meg a sok ücsörgést az autóban. Nem volt olyan vészes, mert ha unatkoztam és rákezdtem, azonnal a számba dugtak valami ehetőt. Ennek ellnére már angyon vártam, hogy megérkezzek a Nagyihoz! A játszótéren is résen kellett lennem, mert Eriknek mindig az a kislány kell, aki nekem! Nem értem miért nem tudja másnak csapni a szelet! Mellette esélyem sincs, mert akkor azt mondják, hogy túl kicsi vagyok! De felturbózom azt a növést!

Nem csak a négyéveseké a világ!/Only one and a half (2010. június 15,)

2010-06-13T23:01:00.026+02:00

"Amikor én még kissrác voltam" - még most is az vagyok! De azért itt vannak az elmúlt félévem történései képekben:

1. Februárban otthon

2. Húsvéti szünet (Április)

3. Keresztapáékkal (Április)

4. Jappapával Leuvenben (Április)

5. Miklósosn (Május)

6. Vlierbeek kermis Omával (Június)

6. Mamával és Márkkal (Június)

Enni enni enni - ezt nem más mondja, ezt én mondom! De ettől nő a baba! És ha nem tudnátok, baba pubertáskorban vagyok! Ezt mondták a bölcsiben!

Jelenleg 86-os ruhát hordok, de van amiből már 92-es kell. Kinőttem a bébi ruhákat, igazi vagánycsávós frizim van. Nincs olyan kaja, amit nem szeretek, a brokkolin kívül. Na arra nem paliztok be!

Az összes fogam kinőtt, imádok harcolni a bátyámmal, aki nagyon hiányzik, ha nincs velem. Kedvenc mesém most a Kisvakond. Egy két szót már tudok mondani (anya, bussz, autó), de hogy fiús identitásomat nehogy véletlenül is megkérdőjelezze valaki, első szavam az autó volt. De nagyon szeretném már elmondani a véleményemet bizonyos dolgokról. Énekelni is tudok, legalább is ezt:

"hi, he, hu, he

(taps)

prfuuu"

Ez nem Berci nyelven így hangzik:

"Egy, két, há, négy,

Igazítsd a lépést!

Vár a harci feladat,

Tör előre a csapat,

Hegyen-völgyön át,

Szemünk mindent lát,

Trüüüüüüüü,

Előre hát,

Közben szól a csatadal!"

Két kis testvér, két kis haspók 2./Chocbrothers 2. (2009. december 21.)

2010-01-19T22:00:00.006+01:00

A partim:

Két kis testvér-két kis haspók/Chocbrothers (2009. december 21.)

2010-01-17T23:20:00.007+01:00

Sok furcsa dolog volt mostanában itt készülőben. Először is anya kikapott, na nem tőlem, hanem a doktornénitől. A Doktor néni ugyanis a múlt héten azt mondta anyának, hogy vigyen el a bölcsibe, mert be kell szednem a bacikat. Be is szedtem - másnap, megint láz, megint doktor néni, aki jól letolta anyát, hoyg minek megyünk bölcsibe. Hát megmutattam neki, hogy milyen erős vagyok, és jobb, ha nem kekeckedik az anyukámmal, mert akkor.... elkezdek sírni. Aztán folytatódtak a furaságok. Hóesés az ablakokon, hóemberek, mikulások, meg mindenféle lógó bizgentyű szerteszét a lakásban. Erik elmondta, hogy a Mikulás bácsinak van a díszítés, mert ő csak szép házikót látogat meg.

Mindig mondom anyának, hogy amíg van mit enni, addig nincs gond. Végül is, gondoljátok csak végig: ha keresztelő, eszünk, ha szülinap, eszünk, ha névnap eszünk, ha reggeli eszünk, ha ebéd, eszünk, és még folytathatnám. Már csak azért is, mert én akkor is eszem, amikor nincs miért enni. Evések között. Ha pedig éppen nem eszem, akkor reklamálok a kajciért, vagy alszom. Más lehetőség nincs. Haspók mivoltomhoz néha Erik tesóm is társul, bár szerinte egyre több olyan dolog van, ami miatt fel lehet adni az evést. Na ezzel nem értek egyet. A tesóm meg velem nem ért egyet, aztán néha ezért kapok is - na persze csak azután, miután kiprovokálom. Ja egyébként teljesen jól illik ránk a kabát felirat: Legjobb Testvér - ez Erik, és a Kis Ördög, ez vagyok én. Időnként anya is egyetért velem abban, hogy néha cserélhetnénk is.

A szülinapomra kaptuk. Nagyon szupi babazsúrom volt. Pipi papa és Omaék szervezték, és majdnem mindenki ott volt a családból.

De a december hónap nagyon tetszik, már idáig is. Ugyanis először meglátogatott a Mikulás bácsi, aki nagyon sok ajándékot hozott. A kedvencem a Milkamikulás szakálla volt. Igaz Erik elég szűkmarkúan bánt a csokijaimmal. Aztán anyáéktól kaptam szülinapi tortát, aztán meg a babazsúron Keresztanyáéktól, és még anyáék sem szóltak rám, hogy összetrancsíroztam. Mindenki kapott egy marokkal a szülinapi tortámból. Aztán rengeteg puszi közepette kibontogattam a sok sok ajándékot. Kaptam lukashasú pelikánt, labdát, nyuszimotort, és még egy haspók zsiráfot is, ami a sok evéstől bekékült. Így vigyáznom kell, nehogy én is így járjak. Ami a nyuszimotort illeti, joggal kérdezhetitek meg, hogy akkor most nyuszi, vagy motor? Hát nyuszimotor! Nem motoros nyuszi, hanem olyan motor, aminek nyuszialakja van. Na de ebből elég... lényeg, hogy ahogy tudom, mindennek a sok ajándéknak még nincs vége. Erik azt mondta, hogy írt a Jézuskának is!

Első lépések Mikulásra/First steps for Santa (2009. december 6.)

2009-12-03T14:24:00.005+01:00

Anyáék néha megbeszélik apával, hogy sokkal lustább vagyok, mint a tesóm, és biztosan nem fogok még egy ideig egyedül járni. Nem is értem, az minek. Négykézláb mindenhova remekül és gyorsan el lehet jutni. Ráadásul olyan helyekre is belátok, ahova két lábon nem látnék be. Közben meg Eriknek mondták, és még jó, hogy véletlenül ott füleltem, hogy ha nem vagyunk jók, akkor a Mikulás bácsi nem hoz ajándékot. Így alkottam nekik egy-két lépést, hadd legyenek boldogok tőle. Meg is lett az eredménye! Kaptam is egy csomó ajándékot. Na persze közösen Erikkel, ami viszont már nem olyan jó biznisz, mert úgy kell nála kuncsorogni, hogy adjon egy kicsit a csokimból!

Amúgy pedig elég furcsa dolgok történtek mostanában. Hóesés van az ablakunkon, mikulásbácsik, hóemberek, síelő jegesmedvék, és még ki tudja miféle szerzetek. A legfurább az a Mikulásbácsinak álcázott, karácsonyi zenét sivítozó elmes szerzemény, ami még mozog is, és közben olyan hangot ad, mint az autó. Vártam a kipufogót, de az elmaradt.

Rém rendes rémiszgetés/100% kiddy (2009. november 26.)

2009-11-26T13:00:00.003+01:00

Rém rendes gyerek vagyok. Ijesztgetem a szüleimet, de közben nagyon rendes kisfiú vagyok ám, és különben is, ha nem lennék az, úgy is leveszek mindenkit a lábáról. Ha másképp nem, akkor úgy lefárasztom, hogy beleesik az ágyba...

Anya haza akart menni Omához meg Pipi-Papához a múlt héten hétvégén. Hogy gondolhatott ilyet? Három pasi egyedül? Na és a konyhásnéni? Meg az éjszakai rabszolga? Meg a hátvakaró, meg a fürdető, meg nem is tudom még ki? Ha az nincs, akkor anya nem megy sehova. Ezért még egy tüdőgyulladást is bevállalok. Arra ugyan nem számoítottam, hogy ezért megfosztanak a szobácskámtól, és ott kell maradnom egy üvegajtós szobában egy ketreces ágyban. Na ez bünti volt. Még első nap hagyján, bár már akkor is oda kellett csapnom egyet, annak a mosolygós nővérkének, mert megszúrta a kezemet, és bekötözte, és azt úgy hagyta. Nem tudtam vele fogni, meg kapaszkodni, meg szerelni, és még a számba sem tudtam venni azt a bigyót, ami kiállt belőle. Ráadásul időnként hozzákötöttek egy madzagot, amit persze ha megrágcsáltam, kikaptam, és még olyan furcsa, kicsit fájós érzést is csinált a kezemben. Aztán egész éjjel valami másik buta madzagot kellett kerülgetnem álmomban, ami, ha megmozdultam, akkor csipogott, sípolt, berregett, dudált. Tiszta Erik, csak Erik legalább éjjel békén hagy.

Na másnapra azért jobban lettem. Megmutattam ezeknek a jobbra-balra dülöngélős kollégáknak, akik a folyosó többi szobájából kandikáltak ki, hogy nem kell itt az ebédet is elaprózni, és zutty bepakoltam az egész ebédet. Csupán 45 dkg volt a krumplifőzelék csirkével. A nővérke már csak az üres tányért nézegethette. Anya is pályázott néha a kajámra, amit meghagyok, mert neki nem hoztak enni, és apa is csak nagyon későn jött, de hát lecsúszott. Egy fiú ápoló volt, a többi csini csajok. Udvaroltam is nekik, de mindig nagyon siettek. Azért mindig beintegettek nekem az ablakon. Aztán amikor harmadik nap a Doktor nénire jó nagyokat mosolyogtam, és bemutattam, hogy milyen jól tudok a kiságyban fejenállni, azt mondta, hogy másnap mehetünk haza, mert attól fél, hogy kiugrok az ágyból. Hazajöttünk. Nagyon rossz izű orvosságot kell ennem, és fáj tőle a hasam. Nem akartam enni meg inni, erre visszamentünk a kórházba. Nem akartam ott maradni, úgyhogy előkaptam a fejenállós technikát, és már zavartak is haza bennünket. Nap közben anyának megünnepeltük a névnapját. Bár olyan nevet, hogy Anya nem láttam még a naptárban, de hát apa azt mondta, hogy most van, akkor most van. Apával nem vitatkozunk, apának mindig igaza van. Kivéve ha nincs, de akkor is igaza van. Ezt a szabályt Erik is egyre jobban kedveli, saját magára alkalmazza, csak aztán ha szembekerülnek, ki fogja eldönteni, hogy kinek van igaza? Szerintem senki. Én inkább leülök anyával játszani.

Közben meg gondolkodnom kell, mivel ijesztgethetem meg a szüleimet legközelebb, de vigyáznom kell, nehogy túl lőjek a célon.

Kölönprogram heti egyszer/Once a week (2009. november 20.)

2009-11-19T13:15:00.003+01:00

Mostanában heti egyszer meglátogatom a doktornénit vagy a doktorbácsit. A héten doktornéni, B héten doktorbácsi. Erről a bacik és vírusok gondoskodnak. A doktorbácsi mindig azt mondja, hogy meg kell várni, amíg betegebb leszek. Aztán hétfőn a doktor néni meg ad gyógyszert. Attól függetlenül járok bölcsibe. Egész jól érzem magam, bár nincs ott Ariane, az óvónénim. Helyette valaki más van.

Mama is itt volt nálunk. Megnézte az új házunkat, és haz is vitte a képeket róla. Sajnos, amióta elment, vissza kellett térni a régi kerékvágásba. Anya nem cipel állandóan. Pedig mamának is - úgy mint omának - elég volt egy mosoly és már kézben is voltam. Kár, hogy elment. Na anyánál nincs olyan trükk, ami beválik. Egyes-egyedül az éjszakai sírás. Félnek, hogy Eriket is felverem, és inkább beengednek az ágyukba. Ott aztán nagyon fincsi. Enyém az egész ágy, anyáék meg kapaszkodhatnak a szélén, mint a denevérek.

Most már mindent megmutatok, hogy mit szeretnék. Néha ugyan nem értik, de többségében érthető vagyok.

Tegnap apa is jól megijesztett. Voltunk fodrászbácsinál. Szerencsére a fodrászbácsi gyorsan és szépen nyír, nem úgy, mint a bátyám. Apa pedig egyik pillanatról a másikra eltűnt. Ültem az ölében. Egy percre kinéztem az ablakon, és mire visszanéztem, nem apa ölében ültem, hanem egy másik bácsiéban. Habos volt a haja, és az apa hangján beszélt. Aztán kiderült, hogy apa az, csak megmosták a haját. Erre utána is jól megijesztett. Megint eltűnt, de kiderült, hogy megint apa volt, csak levágták a haját rövidre, és a szakálla is eltűnt.

Megkaparintom../That's mine! (2009. november 9.)

2009-11-09T12:50:00.005+01:00

"Megkaparintom úgyis!" Ez az új vezérelvem. Ha Erik nem adja mindenféle trükkel lehet próbálkozni. Mosoly, veszekedés, erő. Ez utóbbi néha nem jön be, mert be kell látnom, hogy Erik még mindig erősebb. Így ha két vállra fektet és éppen a fejemen akar végigmászni, akkor megadom magam. Lefekszem, és nagyokat vigyorgok, Vagy abbahagyja, vagy nem. Általában nem. Ilyenkor egy darabig laposodok, aztán hála az égnek a felnőttekis előkerülnek. Szóval, ha az erő nem jön be, akkor jön a csel. Erik egy óvatlan pillanatában elcsenem amit akarok. És aztán spuri a Jappapához, nehogy visszavegye. Először ez jól működő stratégia volt, de most már Erik mindig résen van. A hiszti is csak az első időkben jött be, mert olyankor anya mindig mondta Eriknek, hogy adja ide nekem. De aztán rájött, hogy én szélhámoskodok, mert Erik jétszott vele korábban és inkább ránk hagyja most már. A sublótra simán felmászok Erik ágyára is fel tudom nyomni a nagy potrohomat. Az nagyon szupi. Ott jókat lehet nevetgélni. Persze minél többet eszem, annál dagibb vagyok, és annál megerőltetőbb felmászni. De az evésről akkor sem mondok le! Imádok enni. Az a legjobb. Ezt anya is belátta, mert olyankor csendben vagyok. A napi menüm - apa szerint - sokszor neki is elég lenne. De hát egész éjjel éhezem! Valamikor be kell pótolni. Különben sem akarok én olyan gebe lenni, mint Erik! Reggel 210 ml tej olyan 7 körül. 10-kor már nagyon korog a gyomrom, de általában anya 11-ig elhúzza az időt. Akkor jöna háromfogásos ebéd. Egy 20dgk-s főzelék, egy két sárgarépa párolva plusszban, majd desszertnek egy karamelles puding. 1 órakor már reklamálok a gyümölcsömért. Ez általában egy alma, két körte, egy banán és egy maroknyi keksz meg egy 120 ml-s tejci. Közben kapok Eriktől nasit: almát, csokit, vagy kekszet. Esetleg kenyérhéjat, ha megszán. Öt körül jöhet a vaníliadesszert, végül fürdés után fél nyolc körül a vacsi, 240 ml tejci. Na nyolcra lefáradok ettől az evéstől és reggelig alszom.

Szeretek a levegőn lenni, de most kimondottan utálok kimenni. Hideg van, így anya bepaszíroz az overallba, bele a kocsiba és puff kimegyünk. Én nem mászkálhatok, mert általában sáros a fű, és a cipőt meg nem viselem el a lábamon.Úgyhogy ücsöröghetek és nézhetem, ahogy anya és Erik az igazi bőrfocival játszanak. Na azért annyira nem irritál, hogy elkezdjek járni! Az még veszélyes mutatvány. Nagyot lehet ám esni, és nagyot tud koppani a bababuci! Még Erik is tud nagyokat esni, pedig ő már 3 éve gyakorolja a járást! Szóval biztosabb négy-kézláb. Sokszor úgy megyünk ki a levegőre, hogy anya meg Erik kertészkednek, nekem kitolják a kiságyat és beletesznek. Ott általában elnyom az álom, és nem tudom miféle kis manók jönnek, de mire felébredek, mindig egy isteni finom birkatakaróba sziszizhetek bele. Mostanában már Erikkel fürdök. Egyedül jobb, mert akkor legalább én is játszhatok a cápával, de hát ez nem mindig jön össze. Erik mindig elég gyorsan levetkőzik, aztán már bele is csobban a kádba, meg nekem a víz az arcomba...

A Jappapát megpróbáltam kisajátítani, de Erik nem mindig hagyta. Aztán meg anya túrt ki, és maszíroztatta a hátát. Mindig a legkisebb húzza a rövidebbet. Arról lehet persze vitatkozni, hogy ki a legkisebb ;). Sajnos a Jappapa ugyanolyan hirtelenséggel tűnt el, mint ahogy ideért. Hogy hova lett? Ebben van valami turpisság! És ha nem tudom meg azonnal, abből nagy botrány lesz! Igaz Jappapa? Szégyellem magam - bár nem tudom mit jelent - mert Erik nem mondja meg.

Á! Eszembejutott! Küldtünk a Pipipapának "paplikás" chipset, hogy hamar meggyógyuljon. Biztos elugrott vele a Pipi-papához. Mindjárt itt lesz. Az etetőszékemet is gyorsan elhozták, amikor tegnap Philippe bácsiéknál ebédeltünk. Elmentek, aztán már csöngettek is. A chips meg kisebb, mint az etetőszék, úgyhogy biztos gyorsan megy. Azt nem tudom ugyan, hogy milyen a paplikás chips, csak a paprikásat ismerem, de ha Erik mondja, akkor biztos úgy van. Már csönget is a Jappapa! Várj, megyek, csak szólok anyának, hogy adjon kölcsön lábakat, amik mennek is...

Két nap bölcsi=két hét otthon/2 days creche=2 weeks at home (2009. november 1.)

2009-11-01T15:33:00.005+01:00

Holnap mindenkinek szünet van. Mindenszentek meg világítós töknapok. Erik nem megy suliba, úgyhogy jaj nekem... jól meg leszek püfölve. Apa nem megy dolgozni, mert kedden nagyon sokat fog utazni. Megy Daniékhoz, csak előtte beugrik tartani valami okos előadást okos embereknek egy nagy halom furcsa krix-kraxról. Nekem is szünet van, de amúgy sem mennék, mert betegállományban vagyok anyával. Ez az anya! Mindig itthon kell vele maradni, meg elkísérni őt a doktor nénihez. Azt ugyan nem értem, hogy ha egyszer ő beteg, akkor miért az én számban kotorásznak, és miért nekem kell motorozni, meg fura ízű gyógyszereket beszedni, meg rossz szagú orcsöppeket elviselni, de hát anyáért mindent! Na azért a karamellpudingomból nem engedek! Azt még anyáért sem! Amit megehetsz ma, azt nem hagyom holnapra és én eszem meg! Még az alvás ellen is küzdök, ha kajáról van szó.
Még mindig jókat alszom éjjel. Reggel Erikkel együtt kelünk fél hét körül és együtt fekszünk hét körül. Rájöttem, hogy Erik sok olyan dolognak és titoknak tudora, amit én is nagyon szeretnék tudni. Ha ügyes vagyok és ellesem, akkor nekem is megy. Így tanultam meg felmászni a sublót tetejére, az ágyra és kinyitni a konektoron a gyerekzárat. De tudom, hogyan kell a jétékokat elpakolni a dobozba és azt is, hogy mivel lehet anyát a leghamarabb kihozni a sodrából. De mindezek titkos dolgok, Így nem mondhatom el. A járás még nem megy, a cipőt is utálom, és nagy művésze vagyok a vetkőzésnek. Ezt is Eriktől tanultam. Ő is levetkőzik, és bedobja a szennyesbe a ruháit. Na ezt én még nem tudom tökéletesen, de a nadrágot akkor is leveszem, ha a hálózsák a tetején van.
A ruhatáram nagyon gyorsan cserélődik. Anya szerint most 92-es body kell, de egyébként 86-os rucikat hordok. Pacsálni is nagyon szeretek és az új kedvenc játékom a sátrazás. Imádom az olasz kaját, meg a csokit persze, de mindent megrágcsálok és megkóstolok, ami az utamba kerül. Az orrodat is. Azt amúgy is szeretem lecsavargatni! JA! És csak hogy tudd! Mindent kiharcolok, amit csak akarok! Egy csepp könny nélkül!

Anyának pedig nagyon tudok udvarolni. Ha azt akarom, hogy velem foglalkozzon, csak oda kell bújnom. Ha ez nem segít, akkor jön a széles vigyor. Ha ez sem segít, akkor hiszti, na ez tuti nem segít, úgyhogy fejreesés, sírás, és akkor tuti nyertem!

Betegen játékos/ Playng illness (2009. október 1.)

2009-10-01T12:47:00.005+02:00

Ma ünneplik anyáék 4 házassági évfordulójukat. Na az nem tudom mi, de biztos jó, mert ezért anya hatalmas csokor rózsát kapott. Olyan nagyot, hogy esernyőnek is elmegy. Ma el kellett mennem bölcsibe, pedig még szívesen vizsgálgattam volna. Csak az a baj, hogy mostanában nem nagyon voltam, mert beteg lettem. Szerintem Erik hozta a bacit, aztán én meg elvittem őket a bölcsibe. Motorozni kellett. Azt nem nagyon csípem, de ha Erik elviseli, akkor én is. Mivel a bölcsiben nem kapok mást, és a pocakom korog, kénytelen vagyok megenni ott a zöldséget. Hogy ezek hogy szeretik a zöld színű kaját. Pedig nekik kellene enni azt egy hétig. Spenót, brokkoli, meg ilyenek.Még jó, hogy anya hétvégén rendeseket ad nekem. Persze a bölcsiben hiába reklamálom a húslevest, vagy inkább berci módon a leveses húst, nem kapok. Nem hatja meg őket se a vicces sírás, se a keserves. Próbálkoztam már a mosolygással is, de nem jött be. Kemény ellenfelek ám a dadusok. Na de egy dologból akkor sem engedek! Nem viselem el, ha becsukják a babarácsot az ajtón, és a Dadus az egyik oldalán én meg a másikon vagyok. Ezt otthon sem csípem. Így kötöttünk egy kompromisszumot az Ariane-nal (ő a dadusom). Kinyitja a kaput, amíg pelenkáz valakit, rámszól, hogy 'Berci, NEEE!' és én leülök a küszöbön és megvárom.

Az oviban a két legjobb barátom Arvid és Adriaan. Adriaan már menni is tud egyedül. Ő mindig nagyon sokat van ott, mert reggel már ott van, amikor megyek, és délután még ott marad,a mikor eljövök. Mindig megbeszéljük, hogy melyik csajnak kell udvarolni, bár sokat nem tehetünk, mert csak két csajszi van a csoportunkban, és az egyik még kis bakfis. A másik Claire. Biztos tetszem neki, mert kölcsönadta a cumiját! Cumiügyileg pedig nem kell szívbajosnak lenni. Az kell és kész. Ha az enyém nincs kéznél, kicsit kihasználom azt, hogy nagy vagyok, és szerzek egyet. De csak azoktól lehet, akiknek ugyanolyan formájú bibi cumijuk van. Az Aventeset nem szeretem. Délután anya jön értem, akkor mindig szedünk egy kis gesztenyét, hogy megsüssük este, aztán megyünk haza.

Otthon jókat játszunk anyával és Erikkel, amíg apa meg nem érkezik. Olyankor Erik általában már alszik, úgyhogy egy fél órára, amíg nem megyek aludni, apa csak az enyém! És ha elég korán kelek, akkor reggel is! Hétvégén kinn voltunk egész nap a kertben. Végre felfedezhettem a füvet is, meg a homokot is. Csak sajnos anyáék nem engedték, hogy megkóstoljam. De viszont bicajoztam. Nagyon tetszik, igaz, a lábam még nem ér le a pedálra, de ahogy Erik mondaná: "TÖK JÓ!" Esténként pedig nézünk mesét. Erik megmutatta nekem a vakondot, nagyon tetszik! Ha pedig nem tudnád kinyitni valamelyik szekrényedet, vagy ablakodat, szólj bátran. Nincs olyan ajtó, és zár, amit ne tudnék kinyitni. Kipakolni meg még jobb móka!

Kedvenc ételem most a provance-i hús tésztával, és a megpucolt egész alma.

Jól érzem magam a bőrömben, és még a betegségnek is van előnye: ott alhatok anyáékkal. Ne csak reggel, de egész éjjel. Ja és már egyedül fel tudok menni a lépcsőn!!!

Első napok a bölcsiben/First days in Creche (2009. szeptember 16.)

2009-09-16T11:53:00.003+02:00

Nagyon jókat játszom a bölcsiben. Azt ugyan nem tudom anya hova tűnik olyan hosszú időre és Ariane miért csinálja azokat, amiket anya szokott, de előbb utóbb mindig előkerül az anyukám. A bölcsiben nagyon elfáradok, de azért nem nagyon akarok hazamenni. Mikor hazaárünk uzsonnázunk Erikkel utána pedig jöhet a játék, amíg nem megyünk fürödni. Azt elég nehezen értékelem, ha a kajára várni kell, de a fürdésre nem olyan rossz előkészülődni. Ott a tükörben illegethetem magam, amíg anya levetkőztet, mert persze öltözni, vetkőzni nagyon utálok. Szegény óvónénim azt hitte, csak neki nem vagyok hajlandó öltözni. Nagyon szeretem ezt a nagy kádat, így együtt fürödhetek a tesómmal. Néha ugyan kapok az orromba egy kis habos vizet, de hát ez már meg sem kottyan.

Este lefekvés előtt megvacsizok, és ropogtatom azt a 8 fogamat, ami már kinőtt. Erre anya elég allergiás, mindig rám szól. Ja egyébként pedig a NEM szót ismerem, de nem hallgatok rá. Inkább a NEE az amiről tudom, hogy ha mondják, akkor jobb abbahagyni vagy el sem kezdeni, amit csinálni akartam, mert aztán lesz kapsz.

Most már legalább jól nézek ki a 8 fogammal. Eddig olyan felemásan nőttek. Először az alsó négy, aztán a fölső bal oldali első, meg a jobb oldali harmadik. Most nőtt ki a hézagban a többi :).

Hálózsákban csicsikálok, az jó meleg, hajnalban pedig Erikkel együtt átköltözünk anyáékhoz egy kis szundira még. Utána egy kis játék, aztán rohanás a suliba, oviba....

A múlt héten szereltünk is. Mi pasik. Na jó én csak néztem a hintalovacskából, ahogy Erik és apa szerelik és lakkozzák az új asztalkánkat és székeinket a szobába.

Bölcsis lettem/ In Creche (2009. szeptember 12.)

2009-09-12T16:28:00.007+02:00

Most olvastam cseles tesóm irományait. Persze! Féltem a bölcsitől! Ez még idáig igaz is, csakhogy ő mondta, hogy van egy ovónéni, aki dobálja a gyerekeket, meg kiabál, meg gonosz meg ilyenek... aztán amikor beteg lettem, akkor mondta csak, hogy aranyosak. De tényleg azok. Jót játszottam, csak egy kislánytól félek nagyon, aki velem egyidős és magasságban ugyanakkora, szélességben meg kétakkora! Pedig én sem vagyok kicsi. Kilencedik hónapomat töltöm nem sokára, és kétéves rucikat hordok. A pocakomat pedig nagyon szeretem, illetve nem a pocakomat, hanem azt, ha tele van és gömbölyű.

A játékok közül a labda most a kedvencem, négykézláb úgy skerálok, hogy utol sem értek, és mindenhova fel tudok állni. A kötöttséget nem szeretem, sokat hallatom a hangomat, de soha nem sírok. Veszekedni viszont nagyon tudok, ha valami nem úgy van ahogy én szeretném.

Amióta visszajöttünk nagyon sok változás volt. Új szobánk van, de a kiságyat továbbra sem csípem, viszont anyáék mellett nagyon jót tudok aludni. Enni is tudok jó nagyokat. Ma is egy nagy provance-i husit ettem, meg pudingot desszert gyanánt. Egy valami viszont nagyon rossz. Nincs itt Oma. Néha azon a fekete gombos izén hallom a hangját, akkor vigyorgok, meg kiabálok,
hogy felvegyen, de nem jön. Csak a hangja. Nem értem én ezt. Pedig a Nagyi olyan finom nagy kifliket is hozott nekem. Most se Nagyi, se kifli.

A napi rutin megmaradt a régiben. Este 7-kor már alvás van, ás reggel 6-kor kelek. Reggeli után elvisszük Eriket suliba, apát a vonathoz, aztán bevásárlás, főzés, alvás, hami, játék, hami, majd ismét megyünk Erikért a suliba és haza játszani. Este fürdünk, hami jön és lefekvés előtt még játszom apával egyet.

10

2009-09-12T16:27:00.000+02:00

9

2009-09-12T16:26:00.009+02:00

8

2009-09-12T16:26:00.007+02:00

7

2009-09-12T16:26:00.005+02:00

6

2009-09-12T16:26:00.003+02:00

5

2009-09-12T16:26:00.001+02:00

4

2009-09-12T16:25:00.007+02:00

3

2009-09-12T16:25:00.005+02:00

2

2009-09-12T16:25:00.003+02:00

1

2009-09-12T16:25:00.001+02:00

Növögetek... / Growing ... (2009. január 23.)

2009-01-23T20:57:00.010+01:00

Nem értem a nőket! De komolyan! Ha van egy két kilós súlyfelesleg, azonnal készen vannak, nálam meg anya azon izgul, hogy minidg eleget egyek! Én eszem, csak anya nem tudja mennyit! Mert félóránként éhes vagyok! De tegnap anya számára is világos lett, hogy kellő mennyiségű táplálék jut a pocakba, ugyanis a védőnéni mázsálás után 5800 grammot mért! Ez kb 2 kilós havi súlynövekedést jelent! Ahhoz képest, hogy a normális 40 dkg lenne havonta, nem rossz ugye? Már előtte lévő nap a doktor néni is 5700 grammot mért, de mivel nem beszél jól angolul, anya nem tudta, hogy 5 kg 70 vagy 5 kg 17 dkg-ot mondott! Mindenesetre a 68-as ruhákat már kinőttem!

A pöttyeim is kezdenek elmúlni, és megismerkedtem Lottyval is. Erik mutatta be nekem. Már azt is felfedeztem, ha elég erélyesen használom a lábaimat, akkor mozognak azok az izék a fejem fölött!!! Nagyon izgi, bár néha begurulok rajta! Ilyenkor a tesóm megszán és játszik velem. Mostanában már a szobájába is behív...

Erik figyelmeztetett, hogy anya előszeretettel piszkálja az orromat, meg mindenfélét beletölt! Na ezt már én is tudom, és meglehetősen utálom! De nem nagyon reklamálok, mert utána mindig jön a didi! A kajci pedig nem visszautasítandó dolog! Nem szabad a didivel veszekedni, mert aztán meggondolja magát, és meglóg!

Elmúltam egy hónapos / The first one month of my life (2009. január 17.)

2009-01-18T22:21:00.011+01:00

5 kilós koromban már szépen emelgetem a fejem, megfordítom és igyekszem magam kinyomni a lábaimmal. Ez a jeles esemény három nappal az egy hónapos születésnapom előtt történt. Az egy hónapos szülinapomra a Nagyikám incsi-fincsiket főzött, amiből ha anya jól lakik, akkor este már nekem is csordogál egy kevéske a tejcsin átszűrve. Egyébként pedig Erik kapott tortát és egy szép pizsit az én szülinapomra!

Sokan mondják - beleértve a doktor nénit is - hogy erős vagyok és egy hónapos létemre sok olyan dolgot teszek, amit még nem kellene, de hát fel kell nőnöm a tesómhoz, aki csöppet sem kíméli baba mindennapjaimat! Bár nagyon szeretjük egymást, időnként kezd az a csalfa érzésem támadni, hogy sportot űz abból, hogy a fülem mellett sikoltson vagy kiabáljon. Először frászt kapok, aztán harmadszorra már nyugodtan durmolok tovább. Persze ezt a bátyuskám is észre veszi, és olyankor mindig előáll valami újdonsággal. Úgyhogy a jövőre való tekintettek edzenem kell... ezért ha rajtam múlna, és rájönnék végre, hogy hogyan kell, akkor fel is állnék. A hangokkal is valahogy ez a helyzet. CSak akkor jön, ha sírok, azt pedig nagyon nehéz elérni, lévén, hogy meg sem kell szólalnom és máris jön a didi a kajcimmal. Igaz azt nehezen viselem, amikor két perc után kiveszik a számból. Hogy miért? Mert az az okos Doktor néni azt tanácsolta, hogy tartsunk böciszünetet! Ja! Én meg haljak éhen! Na olyankor tudok ám mérgelődni!

A fejem búbján hátul pedig van egy ismertetőjegyem: egy szőke tincs odatévedt az amúgy barna hajamba!

Szombaton reggelente anyakímélős játékidő van. Apa és Erik bevisznek Erik szobájába, ahol a bátyám kijelöli, hogy a Hugóra vagy az ő ágyára fekhetek. Anya pihizhet addig. És akkor megy a játék. Ez annyit tesz, hogy amíg apa és Erik jétszanak, időnként elsuhan a fejem mellett egy-egy legókocka és utána puszit kapok! Ez a játékidő általában addig tart, amíg éhes nem leszek!

Fürdeni nagyon szeretek. Általában együtt fürdünk Erikkel. Ő a fürdőszobában én a konyhában. Egyszerre vacsizunk és megyünk aludni.

Az elmúlt egy hónap olyan furcsa volt. Nagyon mozgalmasnak tűnt. Olyan sok minden volt. Jövés-menés. Sok lámpa, fények, fincsi vacsik, illatok... de kit izgat... nekem volt tejecske, rázták a popsimat. Mi kell még? A nagyi egész éjjel és egész nappal velem és a tesómmal foglalkozott. És amikor szóltam, jött és vitt a didihez. Már út közben tudom, hogy nagyra kell nyitni a számat!

Közben pedig mondogatom magamban:

Egy, kettő, három, négy...

Ó te Nagyi hová mégy?

Nem megyünk mi sehova,

Csak a didi diszkóba!

Amúgy pedig állandóan ennék, ha hagynák, de hát anya néha nagyon irigy. Nem nagyon akar adni enni fél óránként, Pedig a növéshez szükségem van kajcira. Már 68-as rucit hordok és több vagyok, mint 5 kiló. A védőnéni is kétszer mért meg, mert nem hitte el, amit lát. A Doktor néni meg közölte ayával, hogy két etetés között adjon vizet! Na persze! Csakhogy meggyőztem anyát, hogy a víz mégsem nekem való! Előadtam, hogy milyen beteg vagyok tőle! Pedig ha tudné, hogy sak azzal rontottam el a gyomromat, hogy nagyon sokat ettem!

Pöttyös is lettem, de nagyon! Ezért anya nem ehet tejterméket, magvakat és csokit! Még a vitaminomat is lecserélték a pöttyök miatt! Mégsem használt ez a sok változás!

Hazamegyünk/ Back home (2008. december 20.)

2008-12-21T22:19:00.010+01:00

Ma végre hazajöttünk. Most már pocin kívül is érezhetem az otthon illatát, a családom hangjait - ami néha még kicsit hangos, főleg ha a tesóm apával oroszlánosdit játszik- és nagyon megnyugtató. Kicsit viharos hazatérés volt, mert menet közben besérgultam, és mivel legyengültem didizni sem nagyon akartam, így kaptam valami műdidi féléből tejecskét. Ráadásul bekerültem a szoliba egy éjszakára, ami nagyon jó volt, mert fincsi meleg volt. Nem is fáztam. Az egyetlen baj csak az volt, hogy anya nem volt velem és nagyon hiányzott. De amit felébredtem, telefonáltak neki, és szaladt hozzám. Apa is bejöhetett, de be kellett öltözniük olyan doktor nénis zöld ruhába, mert nagyon sok nálam sokkal kisebb újszülött volt ott. Nem lehetett tudni, hogy mikor tudunk hazamenni. Ráadásul a Doktor néni kétszer meg is szúrt, mert vért vett. NA azt nem csíptem annyira. A fürdetésnél is reklamáltam, de csak addig amíg nem uszigálhattam a meleg vizecskében. Meg össze vissza babajgattak. Egyszer az orromba csöpögtettek, aztán lázat mértek, aztán pelenkáztak, aztán öltöztettek... na ezt nem nagyon szerettem, főleg, mikor mindez egytt volt! Közben anya és az egész ápolónéni gárda azon féaradozott, hogy anyának legyen tejecskéje... minden ebédre barna sört kapott, meg valami cukros lötyit.

Voltak már látogatóim is a családomon kívül! Ingrid néniék megnéztek és szép pipis ajándékot kaptam tőlük. A tesóm is kapott, annak örömére, hogy én megszülettem! Bea néni is volt nálunk a kórházban, vitaminbombával...

Aztán tegnap délben jött a jó hír, hogy még ma hazajöhetünk. Délután jött is értünk apa, Erik és Nagyi. Kaptam útravalóul tejecskét üvegben és életemben először megnézhettem az autónkat, utazhattam benne és találkozhattam a kiságyammal! Otthon szép autós torta várt, anyát virágok apától és Nagyitól. Eriktől egy nagy halom cumisüveget kaptam ajándékba és bevezetett a szobámba. Mindig ad nekem puszit és meg is simogat. Arra pedig mindig elmosolyodok! Én is vittem ajándékot mindenkinek! A tesóm rajzolósat kapott, a többiek meg egy tele pelust meg az első átalvatlan éjszakát! De ez nekem nagyon finom... ahogy kinyitom a szemem, jön a didi. Na jó! Néha méltatalankodni is kell egy kicsit! Tudjátok, két didi van ám. Az egyik finom meleg, de azért nagyon kell dolgozni... el is szoktam fáradni. A másiknak elég ha tátogok, és akkor belecsöpög a számba a tejci. Annak általában apa vagy nagyi hangja van... Ha éppen nem eszek, nem alszom, vagy nem produkálok végterméket, akkor nézelődök. Követem a mozgást és nagyon szeretem a fényeket! A tesóm pedig mondta, hogy nem sokára megérkezik Nagypapa! Azt nem tudom kicsoda, de biztosan szeretni fogom, mert a tesóm nagyon lelkes és ha ő mondja, az biztos úgy is van.

Nagy találkozás! / First impression (2008. december 16.)

2008-12-21T22:11:00.007+01:00

Apa sokáig velünk maradt. Lekísért minket abba a szobába, ahol az elkövetkező pár napot anyával tölteni fogjuk. Szép zöld szobában lakunk. Három órán keresztül szopiztam, igaz még semmi nem akar jönni abból a didiből. Kezdek kicsit éhes lenni, de azért sírni nem szeretek! Különben is elég ha annyit mondok, hogy "á" és már kapom is a didit! A didinek olyan anya hangja van. És még énekelni is szokott nekem!

Ma délután meglátogathatott a Nagyi minket! Az ő hangját is ismerem ám! Sokat beszélgetett hozzám, igaz akkor még olyan vizesen szólt hozzám. Este pedig találkoztam a testvéremmel, Erikkel, akit nagyon szeretek. Csomó puszit kaptam tőle. Cserébe jól megijesztettem, nem értette miért sírok! Pedig csak beszélgetni akartam vele! Remélem gyorsan hazamegyünk. Már nagyon éhes vagyok, de nincs erőm enni, mert álmos vagyok. Anya szerint piros lettem. És a szobában olyan hideg is van, pláne, ha kitesznek az ablakba a fényre. Azt mondta a zöld Doktor néni (=gyerekorvos), hogy ott kell napoznom, mert be fogok sárgulni, és igyak vizet! Na háát... tudod mikor! Olyan rossz izű az a víz és ráadásul nem abból a jó szagú, meleg didiből jön, mint amiből semmi nem jön... de egyszer csak majd jön... remélem...

Megérkeztem / I arrived to this world (2008. december 15.)

2008-12-21T22:01:00.007+01:00

Sziasztok! Megérkeztem!

Ma, 23:55 perckor 4000 grammal és 53 cm-rel megérkeztem. Anya és apa is jól vannak. Nagyon gyors baba voltam! Este fél kilenckor anyának kicsit integettem belül a pocakban, miután illedelmesen megvártam, hogy apa elmjen a tesómmal az orvoshoz, és utána megvacsorázzanak. Fájdogáltunk egy kicsit. Anya nem is akart bemenni a Doktor nénihez, de az Oma nagyon aggódott, ezért bementünk apával és anyával oda, ahol megszülettem: Heilig Hart Ziekenhuis. Ez Leuvenben van, Belgiumban. Amikor beértünk, anya mondta a szülésznéninek, hogy szerinte mi még hazamennénk, de a szülésznéni azt mondta, hogy mi csak ne menjünk sehova, mert látja anya arcán, hogy meg fogok születni! Behívták a Doktor nénit is! Aztán éppen hogy beért, mire a fejem már kibújt! Három óra alatt megszülettem! Kiméletesen, ügyesen!